Sze
5Elmentek tehát a beéróti Rimmón fiai, Rékáb és Baaná, és bementek Ísbóset házába, a legnagyobb hőség idején, amikor ő déli álmát aludta. 6Bementek a ház belsejébe, mintha búzát vittek volna, és hasba döfték. Azután elmenekült Rékáb és testvére, Baaná. 7Amikor ugyanis bementek a házba, ő hálószobájában az ágyon feküdt. Ledöfték, megölték, és levágták a fejét. Azután magukhoz vették a fejét, és egész éjjel meneteltek az Arábá-völgyön át. 8Elvitték Ísbóset fejét Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták a királynak: Saul, a te ellenséged az életedre tört: íme, itt van az ő fiának, Ísbósetnek a feje! Bosszút állt az ÚR a mai napon uramért, a királyért Saulon és utódain.
9Dávid azonban így felelt Rékábnak és testvérének, Baanának, a beéróti Rimmón fiainak: Az élő ÚRra mondom, aki kiváltott engem minden nyomorúságból, 10hogy én elfogattam és megölettem Ciklágban azt, aki hírül hozta nekem, hogy meghalt Saul, és azt gondolta, hogy örömhírt hozott, és ezért majd megjutalmazom. 11Hát akkor most, amikor gonosz emberek meggyilkoltak egy igaz embert a saját házában, a fekvőhelyén, hogyne kérném számon tőletek a vérontást, hogyne irtanálak ki benneteket az országból?! 12Akkor Dávid parancsára legényei felkoncolták őket. Kezüket, lábukat levágták, és felakasztották őket Hebrónban a tó mellett. Ísbóset fejét pedig elvitték, és eltemették Abnér sírjába Hebrónban. 2Sámuel 4,5-126Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, 7hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 8Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez, 9mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. 10Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. 11Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. Zsoltárok 78,6-11
Kedves Testvérek! Azt hiszem, ha a Biblia szépségéről kellene meggyőznöm valakit, nem a mai igeszakaszt mutatnám meg az illetőnek. Hiszen mai ószövetségi történetünk, illetve az elmúlt napokban olvasott szakaszok egy eléggé durva, nyers oldalt mutatnak meg a Szentírásból. Mióta Saul bűnbe esett, következményként számos konfliktus alakult ki a nép között. Az ország két részre szakad, a seregek pedig egymást öldöklik. Sorra esnek el nagyszerű hadvezérek, vitézek, és mivel minden újabb áldozat újabb vérbosszúra indít valakit, egy véget nem érő pusztításnak lehetünk tanúi. Az Isten szavaként emlegetett Biblia tehát nem csupán gyógyításokról, és csodákról szól, hanem sokféle szörnyűséget is elénk tár.
De feltehetnénk a kérdést: hát ilyen az Isten? Ennyire futja neki abból a sok szeretetből, jóságból? Nem. Isten nem ilyen. A Biblia azonban nem egy kampányirat, nem egy prospektus, amelyben mindennek csak a szép oldalát láthatjuk. Ráadásul a Biblia nem csak Istenről beszél, hanem az emberről is. És amikor ilyen drámai sorokat olvasunk, mint ma, akkor nem az Isten szeretetét, jóságát, irgalmát mutatjuk be pontatlanul, hanem az ember általános viselkedését ábrázoljuk. A gyilkosságok, vérfürdők, egymással és Istennel való viszálykodások mindig rólunk árulkodnak. Arról, hogy hogyan hazudunk, hogyan szövünk összeesküvést, hogyan támadjuk hátba a sajátjainkat, és milyen következményekkel jár mindez. A Szentírás összefoglalja a lényeget, Istenről és rólunk beszél, és más emberek hibáit, és értékeit bemutatva szeretne építeni bennünket a hitben.
Pontosan ezzel a funkcióval íródott a 78. zsoltár is, amelynek egy részét hallhattuk az imént. Ászáf tanító költeményeként van megjelölve ez a hosszabb szakasz, amely Jákób elhívásától egészen Dávid királyságáig összefoglalja a választott nép sorsát. A kulcsmondat, a legfontosabb figyelmeztetés így szól a 8. versből: Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez! Mai istentiszteletünkön két olyan általános hibát emeljünk ki ebből a tanító zsoltárból, amelyet annak idején is elkövettek az emberek, és amely a ma élők számára is komoly kísértés lehet. A két hibát három szemszögből vizsgáljuk meg: Izrael történetét megfigyelve, Saul életére nézve, és végül önmagunkat megvizsgálva.
1.Az első hiba, amelyre felfigyelhetünk a 78. zsoltárból, az a felejtés bűne. Elfelejteni Istent, és az általa véghezvitt csodákat. Így mondja Ászáf a 11. versben: Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. És aztán így folytatja: „Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. Vagyis, bár Isten csodálatos módon gondoskodott népéről, és az egyiptomi szabaduláskor és az azt követő pusztai vándorlásban folyamatosan kísérte, támogatta Izraelt, ők elfelejtették az Urat. Amikor jött egy próba, egy kísértés, vagy valami miatt aggódni kezdtek, úgy tettek, mintha idáig nem is Isten vezette volna őket. Mintha kitörölték volna az emlékezetüket, és elfelejtették volna az Úr korábbi szabadításait.
Pontosan ezt a hibát követte el Saul is, és az ő bűnének következményeként láthatjuk azt a sok-sok szenvedés, háborút, amelyről mai ószövetségi szakaszunk beszámolt. Saul elfelejtette Istent, és az Ő korábbi tetteit. Megfeledkezett arról, hogy hogyan is választotta őt ki egész Izraelből. Elfelejtette Isten ígéretét, mely szerint, ha rá figyel, és hű lesz hozzá, akkor az Úr meg fogja áldani. Amikor Saul hatalomra került, és később bűnbe esett, az irigység, az önzés, a hatalmaskodás megváltoztatta őt. De mindez ott kezdődött, hogy elfelejtette Isten korábbi tetteit, vezetését, megígért áldását.
Kedves Testvérek! A felejtés bűne mindnyájunk életében időről időre előkerülhet. És itt most nem arról van szó, hogy valaki elfelejt egy időpont foglalást, egy házassági évfordulót, hanem arról, amikor Istenről feledkezünk meg. Amikor nem emlékezünk vissza az Ő korábbi szabadításaira. Amikor az éppen aktuális körülményeink, az aggódás, a betegség, vagy a riasztó hírek annyira lekötik a figyelmünket, hogy egyszerűen megfeledkezünk róla. Pedig miközben mi másra figyelünk, Isten ugyanaz marad. Ugyanolyan hatalmas, ugyanannyira szerető, ugyanúgy jóságos, mint azelőtt. Nem változik. Csak a mi figyelmünk terelődik el. Pedig biztosan tudnánk mondani néhány olyan emléket, amikor éreztük Isten jelenlétét, áldásait. Ha van ilyen emlékünk, akkor azt üzeni ma az Úr, hogy emlékezzünk!
Emlékezz vissza a régi napokra! Emlékezz például azokra az időkre, amikor Isten megtalált téged. Amikor végre válaszoltál a szavára. Milyen jó érzés volt kapcsolatba kerülni vele. Vagy emlékezz vissza a boldog évekre. Az esküvődre, családalapításra, építkezésre. Emlékezz a gyógyulásokra. És emlékezz arra is, hogy a nehéz időkben is tenyerén hordozott az Úr. Van mire emlékezni! Ne feledkezz meg Isten szeretetéről, ne felejtsd el mindazt, amit tőle kaptál! Soha ne legyen semmi az életedben, a gondolataidban, a szívedben, ami beárnyékolja, vagy eltakarja az Istennel kapcsolatos jó emlékeidet! Tanulj a választott nép, és Saul hibájából, és emlékezz!
2.A felejtés hibája mellett a másik jellemző kísértés, amiről beszélnünk kell, az az engedetlenség bűne. Nézzük meg, miben volt engedetlen Izrael népe, hogyan viselkedett Saul, és közben gondoljuk át, hogy mi magunk bele szoktunk-e esni ebbe a csapdába!
A zsoltár leírása alapján Izrael népe igen sokféleképpen tudott szembemenni Isten akaratával. Ilyen volt például a rendszeres lázadás. Bármilyen szabadulást éltek is át, utána mindig jöttek a zsörtölődések. Jött a panaszkodás, a hitetlenség, és jöttek a bálványok. És bár időről időre esküdöztek, és fogadalmat tettek, hogy nem fognak többé letérni az Isten által kijelölt útról, tetteik mindig felülírták szavaikat. Erről beszél mai zsoltárunk, amikor leírja, hogy Isten szabadításait követően a nép újra és újra bűnbe esett.
De hasonlóan viselkedett Saul király is. Több alkalommal is engedetlen volt Istenhez. Nem azt tette, amit tennie kellett volna. Volt, amikor késett a próféta, és ő úgy gondolta, bemutathatja az áldozatot. Előfordult, hogy Isten konkrét rendelkezésével is szembe ment, amikor nem pusztította el az összes zsákmányt. És bizony, még a halottidézésbe is belefogott, amikor Sámuel prófétát megpróbálta megidézni egy halottidéző asszony segítségével. Ezzel a bűnével végleg betelt a pohár Istennél, és másnap véget is ért Saul élete. Sokszor tudta, hogy mi lett volna a helyes, az Istennek tetsző, mégsem úgy cselekedett. Engedetlen volt, és hűtlen. Így aztán megindult a bűn lavinája, kettészakadt a nép, jöttek az ellenségeskedések, a már említett értelmetlen háborúk, és a nép egyre távolabbra került Istentől.
Kedves Testvérek! Mi hogy állunk az engedelmességgel? Figyelünk-e Urunk szavára. És ha tisztában vagyunk akaratával, megéljük-e azt, amit üzen nekünk? Tudjuk-e használni az igéből megértett üzeneteket? Mai második üzenetünk ez: próbáljuk meg hűségesen követni Őt! Ha egyszer már válaszoltunk az Ő hívására, ne akarjunk vargabetűket bejárni. Ha egyszer már visszatértünk a tékozló életből, maradjunk otthon, vele áldott közösségben. Kövessük akaratát. Izrael népe akkor élt át csodákat és nagy szabadításokat, amikor a próbák és a körülmények ellenére szövetségre léptek Istennel. Mindig akkor jöttek az áldások, amikor az Úrhoz menekültek. Amikor rá bízták magukat, és kérdés nélkül követték őt. Így mentek át a kettévált tengeren, így foglalták el az ígéret földjét, és így voltak virágzó korszakok egy-egy Istent követő király uralkodása alatt. Az engedelmesség mindig gyümölcsöt terem, és a mi javunkat szolgálja.
Emlékezz Isten szabadításaira, kövesd Őt engedelmesen, és akkor meg fogod tapasztalni, hogy neki valóban hatalma van életed dolgaiban. Tanulj a bibliai példákból, és ne várd meg, míg magad is csapdába esel, mert onnan már sokkal nehezebb kikászálódni. Kövesd az Úr Jézust, akiben Isten legteljesebben megmutatta szabadítását, emlékezz az Ő szeretetére, és járj naponként engedelmesen a nyomában. Ámen.