okt
8Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 9Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 10Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 11attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az ÚR, hogy az ÚR akarja a te házadat építeni.
12Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. 13Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. 14Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal. 15De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. 16Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.
17Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.2Sámuel 7,8-17
Kedves Testvérek! Talán néhányan észrevették befelé jövet, hogy az elmúlt héten ültettünk néhány díszcserjét, kis fát a templomkertbe, hogy ezzel is szebbé tegyük környezetünket. Valószínűleg otthon szívtam magamba a fa ültetés szeretetét, mert nagyon szeretek ültetni, és aztán örömmel nézem évek múltával, ahogyan a kis fákból, hajtásokból nagy fák, vagy szép kompozíciók fejlődnek a kertben. Bizonyára mindenki ültetett már fát, vagy valamilyen növényt, és érti azt, amiről beszélek. És bár mi vagyunk az eszközök, az is mindig eszembe jut, hogy Isten adja a növekedést. Ő indítja el a gyökereket, Ő adja a tápanyagot, a vizet, a napsütést, és Ő gondoskodik a növekedés biológiai folyamatáról. Mi csak ásunk egy gödröt, beletesszük a növényt, aztán időnként meglocsoljuk, megmetsszük, de Isten mindeközben nagy precizitással gondoskodik a számunkra láthatatlan és felfoghatatlan növekedésről.
A felolvasott ószövetségi történetben egy ilyen ültetési folyamatba nyerhetünk betekintést. Megfigyelhetjük, hogy Isten hogyan ültette el Dávidot, mint az ő választott emberét, Dávid családját, és Dávidon keresztül az egész Izraeli nép elültetésének folyamatára is rácsodálkozhatunk. Ebben a hármas gondolatsorban vegyük végig történetünk egy-egy részét, és nézzük meg, milyen az, amikor az Isten ültet.
1.Kezdjük először is azzal, amikor az egyéni életet ülteti el Isten, jelen esetben Dávid életét. Dávid hitbeli gyökerei egészen gyermekkorához nyúlnak vissza. A Góliáttal szembeni harcra is úgy jelentkezett a pásztorfiú, hogy Istenre hivatkozott. Ha Isten megsegített a vadállatokkal szemben, akkor ezzel az óriási katonával szemben is győzhetek – mondta Dávid. Nem sokkal később, amikor Saul király engedetlenné vált Istennel szemben, az Úr Dávidot jelölte ki Izrael következő királyának. Sámuel próféta fel is kente őt királlyá, csak még egy jó ideig nem léphetett a trónra Saul miatt. Dávid tehát jó háttérrel, és erős kezdéssel indult. Isten ültetéséhez azonban a próbákra is szükség van.
Ahogyan a faültetésnél érdemes kicsit visszavágni a gyökérzetet, az Úr is úgy látta jónak, hogy először formálni kell Dávidot. Jöttek tehát a próbák. Üldöztetés, menekülés, nélkülözés. Bizony, sokféle szenvedésen kellett Dávidnak átmennie, míg készen állt az ültetésre. Aztán, amikor már túl volt ezeken a próbákon, és Isten látta, hogy templomot akart neki építeni, ezt mondta az Úr: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál. Ezt követően pedig sok szép ígéretet mond még neki családjával, és népével kapcsolatban. Dávid templomot akart építeni az Úrnak, Isten pedig elültette Dávidot, megerősítette királyságát, hatalmát, és sok áldást adott rajta keresztül az övéinek.
Ilyen az, amikor az Isten elültet valakit. Először is az Úr kiválaszt bennünket. Sokunkat már eleve olyan családba, olyan közegbe helyezett el, ahol lehettek Vele kapcsolatos élményeink. Egy hitben járó szülő, nagyszülő, egy meghatározó lelkész, egy alkalom, amelyen megéreztük Isten jelenlétét, vagy bármi más, amire a mai napig emlékezünk. Ha vannak ilyen emlékeink, akkor tudunk válaszolni Isten megszólító szavára. Persze a mi életünkben is jöhetnek a próbák. Voltak áldások is, boldog évek, de bizony vissza kellett vágni a mi gyökereinket is, hogy aztán még jobban belekapaszkodhassunk Istenbe. Ki ne tudna felidézni egy-egy megpróbáló életszakaszt? Iskolai nehézségek, munkahelykeresés, aggodalmak, testi-lelki betegségek, anyagi próbák. Amikor ilyen helyzetben vagyunk, tudnunk kell, hogy ez az ültetés része. Mert ha a nehéz időkben megérezzük Urunk hatalmát, és szeretetét, akkor a jobb időkben is meg fog maradni vele való kapcsolatunk. Ahhoz, hogy a cserépedény vízálló legyen, ki kell égetni. Próbára kell tenni. Azután lehet csak igazán jól használni. Ezért vannak a próbák, hogy aztán jobban tudjunk növekedni, fejlődni.
Így ültet az Isten. Kiválaszt, és a próbák által alkalmassá tesz. De hogy ültet a Sátán? Ezt is érdemes megfigyelni. A Sátán a szó másik értelmét használva, ültet. Kispadra küld. A gonosz azt mondja, hogy nem vagy elég jó. Nem kellesz senkinek. Senki sem választ téged. Senki nem figyel rád, nem hallgat meg. Nem hívnak fel, nem látogatnak meg, ezért inkább te se csinálj semmit. Ne menj a templomba, ne segíts másokon, csak ülj egy helyben, aztán majd elmúlik az élet. Így aztán, ha rá hallgatunk, nem nyúlunk Isten után a gyökereinkkel. Elmarad a tápanyag, elszáradnak a levelek, és kiszárad, tönkremegy az életünk. Így is lehet ültetni, hogy a növénynek esélye sincs a megmaradásra. Egy darabig még jól néz ki, de aztán elpusztul.
2. Az egyén ültetése után másodjára beszélnünk kell a család elültetéséről is. Miután Isten közölte Dáviddal, hogy ő nem építhet templomot, kárpótlásul egy csodálatos ígérettel állt elő. „Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz.” Majd hozzáteszi: „Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni!” Vagyis Dávid nemcsak a saját életét tudhatja Isten kezében, hanem háza népe, családja jövője is biztonságban van. Bár ő maga nem építhet templomot, fia, Salamon igen. Sőt, Salamon királysága idejére erős trónt, és szilárd birodalmat ígér. Milyen jól eshetett Dávidnak Isten ígérete. Gondoljunk csak bele, milyen jó azt hallani, amikor a gyermekeink sora jól alakul. És milyen jó lenne előre tudni, hogy igen, a fiam sikeres lesz, a lányomnak lesz egy szerető házastársa, a harmadik szeretni fogja a munkáját, a negyediknek pedig nem lesznek anyagi gondjai. Mennyi aggodalomtól és feszültségtől kímélnénk meg magunkat, ha előre tudnánk, hogy mi lesz a családunkkal, szeretteinkkel. Dávid ilyen különleges és csodálatos ígéretet kap. Isten nemcsak őt, hanem családját is elülteti, és vállalja a gondozást is.
A mostani időkben különösen is fontos az, hogy Isten családokat ültessen. Minden nép és nemzet életében létfontosságú a családok, és különösen is a hitben élő családok szerepe. Mert a Sátán sem tétlenkedik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb család, és hitben élő család legyen. Biztosan sokan hallották a Testvérek közül, hogy petíciót indítottak bizonyos könyvkiadók ellen, mert a régi, jól ismert meséket úgy írták át, hogy a nemi szerepeket teljesen összekavarták. A királyfi már nemcsak a királylányért harcol, hanem akár egy másik királyfiért is. A család képében is ott van az azonos neműek kapcsolata, és gyermekvállalása. Torz, bibliaellenes meséket kreálnak, hogy már egészen apró gyermekkortól átmossák az emberek gondolkodását, hogy mire felnőtt lesz valaki, azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány, illetve, hogy milyen nemű társat keressen magának. Megdöbbentő.
És akkor még nem is beszéltünk a „normális” házasságokról. Ott járunk, hogy a nagyon sok pár azért házasodik össze, hogy igényelni tudják az anyagi támogatásokat. Egyébként eszük ágában sem lenne. Ilyen motivációkra van szükség a családalapításhoz, házassághoz, gyermekvállaláshoz. És nagyon jó, hogy vannak ilyen támogatások, hiszen sok család kap így segítséget, mi is kihasználjuk, de vajon mi lesz azokból a családokból, amelyek így jöttek létre? Ahol ez a fő motiváció?
Isten ültetni akar. Élő, hozzá tartozó családokat, szeretetközösségeket. Olyan családokat, amelyek tagjai figyelnek egymásra. Találkoznak, segítik egymást, támogatják a kicsiket, fiatalokat, és gondoskodnak időseik jólétéről. Együtt élik meg a hitéletet, együtt tudnak imádkozni, templomba járni, együtt mutatnak megfelelő mintát környezetüknek. Vajon mi mit teszünk azért, hogy a saját családunk ilyen közösséggé váljon? Mi az, ami rajtunk múlik? Isten ültet, és Ő segít a növekedésben. Engedjük, hogy segítsen.
3.Harmadjára pedig, az egyén és a család ültetése után beszélnünk kell a nemzet elültetéséről is. Így mondja Isten Dávidnak: Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam összes ellenségedtől. Isten nemcsak Dávidot, és az ő családját, hanem egész Izraelt, a népet is el akarta ültetni. Arra választotta ki őket, hogy Őt dicsőítsék, és közülük szülessen meg egykor a világ megváltója, a Messiás. Dávid utódjaként, a néphez tartozva érkezhet meg az, aki megváltja az emberiséget a bűnből. Micsoda lehetőség. Milyen nagy nemzeti küldetés! Sajnos, mi már tudjuk, hogy a nép engedetlensége miatt Izrael nemzete nem tudta ellátni ezt a különleges küldetést, mert csak nagyon kevesen ismerték fel a Megváltót. Az ültetésből azonban annyi mégiscsak lett, hogy Izrael kiválasztásából új hajtások növekedtek, és ma már a pogány világ szinte minden részén hirdetik az evangéliumot.
Október 6.-van, amikor az aradi vértanúkra emlékezünk. Arra, hogy a magyar nemzet történetében is voltak olyan hazafiak, akik számára a nemzet jövője, fennmaradása, függetlensége volt a fő cél. Sokan közülük Istenbe vetett hittel váltak vértanúkká, mert tudták, hitték, szükség van áldozatukra.
Ma is szükség van ilyen nemzetmegtartó szándékra. Sok olyan ember kellene, aki a pénz, a hatalom, a saját érdek helyett inkább a haza érdekeit helyezi az előtérbe, és Istenbe vetett hittel, magyarként éli meg nemzettudatát. Szükség van olyanokra, akik készek imádkozni a népért, a vezetőkért, akik nem mindig a hibát látják mindenben, hanem tetteikkel, döntéseikkel és szavaikkal is építik a nemzet közösségét. Vajon mi, akik most itt vagyunk, teszünk-e valamit népünkért? Ha rajtunk múlt volna Arad, mit áldoztunk volna fel?
Kedves Testvérek! Isten ma is ültetni szeretne. Szeretne ültetni embereket, hűséges munkatársakat, akik készek hittel rábízni magukat, és akár nemleges akaratát is elfogadni. Szeretne ültetni családokat, amelyekben rá figyelnek a tagok, és amelyek megtartó hatással vannak a nemzetre is. És szeretne hűséges népeket, akik együtt maradnak, egymásra is figyelnek, bármilyen történelmi határ választja is el őket egymástól. Mert így lehet növekedni, fejlődni, erősödni, és Isten tervét betölteni.
Ahol Isten által ültetett emberek, családok, népek élnek, ott az Úrral való kapcsolat életeket ment, megmaradást eredményez. Valahogy úgy van ez, mint a fák, erdők esetében. Tudjuk jól, hogy egyes vidékek azért sivatagosodtak el, mert kiirtották az összes fát. Nem maradt erdő, amely megkötötte volna a talajt, ezért tönkrement a terület. Mezopotámia, Egyiptom, mind így vált sivár vidékké. Valahogy így megy tönkre az egész világ, ha nincsenek Isten által ültetett emberek, családok, népek, akik megkötik a talajt, akik szilárdan, összetartva viszik előre Isten ügyét.
Hát engedjük, hogy Isten bennünket is elültessen, tegyünk meg mindent azért, hogy a mi családunk összetartó, Istenre figyelő közösség legyen! Kérjük az Úr áldását népünkre, nemzetünkre, hogy egymással békességben élve az Ő nevére hozhassuk dicsőséget, és így az Úr meg tudja menteni ezt a vesztébe rohanó világot. Ámen.