okt
“Amikor Dávid király megérkezett Bahúrimba, kijött onnan egy ember, aki Saul rokonságából való volt, név szerint Simei, Géra fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket… Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az Úr parancsolta neki.” 2Sámuel 16,5;11
Dávid király sok mindent átélt már, de ami mai szakaszunkban történik vele, az még a követői számára is megalázó. Még mindig elér hozzá az elhunyt Saul király haragja, hiszen az ő rokonságából való Simei gyalázta út közben. Bár Dávidot körülvette a hadinép és a királyi testőrség, Simei mégis kövekkel dobálta őt, és folyamatosan gúnyolta, szidalmazta. Dávid embereit nagyon bosszantotta ez a dolog. Abisaj fel is ajánlotta, hogy odamegy, és szívesen levágja a gúnyolódó fejét. Dávid azonban visszatartotta katonáját. Úgy gondolta, hogy ebben a dologban nem neki kell most igazságot tennie. Nem akart a bosszúra bosszúval válaszolni, ezért Simei életben maradt.
Mindnyájan kerülhetünk hasonló helyzetbe. Ha nem is dobálnak minket kővel, de sok olyan gonosz szót vághatnak hozzánk, amelyek akár komoly lelki sérülést is okozhatnak. Rágalmazás, gúnyolódás, bántás, megfélemlítés, mind-mind jelen vannak az életünkben. Vajon hogyan reagálunk ezekre? Visszaszólunk? Visszavágunk? Vagy ráuszítunk valakit az illetőre?
Dávid ebben a kérdésben az Úr Jézus előképe volt. Hagyta, hogy megalázzák, odafordította a másik arcát, és Isten kezébe tette a bosszút és az ítéletet. Jézus ugyanezt mutatta meg a kereszten. Megalázta magát, hallgatta a gyalázkodó, bántó szavakat, és közben Mennyei Atyjára figyelt. A mi küldetésünk is ez. Amikor tehát bántanak, gúnyolnak bennünket, próbáljunk meg csendben maradni, és közben Mennyei Atyánkra figyelni. Az Ő jelenlétében a legnagyobb gyűlölet is szeretetté szelídül.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy minden bántó indulatom ellenére Te szeretettel fordulsz felém. Kérlek, segíts, hogy amikor engem bántanak, én is tudjak szeretni. Ámen.