okt
„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk.” 2Korinthus 4,15-16
Életünk sokféle helyzetében feltesszük a kérdést: miért? Miért vagyunk betegek? Miért nem szűnik a fájdalom? Miért kell aggódnunk gyermekeink miatt? Miért van világjárvány? Miért változik a klíma? Miért kérdőjeleződnek meg az alapvető erkölcsi normák? Miért fenyegeti egyre több veszély a felnövekvő generációkat? Miért üldözik bizonyos országokban a keresztyéneket?
Ezek a miértek Pál apostol korában is jelen voltak. Az akkor élők is feltették sokféle kérdésüket azzal kapcsolatban, hogy Isten miért enged meg bizonyos dolgokat az Ő követői életében. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha a hívőket nem érné semmi veszedelem. Mi lenne, ha minden megtérő ember meggyógyulna betegségeiből? Milyen jó lenne, ha az Istenben hívők védettek lennének a koronavírussal szemben! Vagy mennyivel többen járnának templomba, ha a templomi levegő minden kapcsolati problémát megoldana. De persze ez nem így működik. Nincs különbség. A körülményekben, a földi élet dolgaiban nincs különleges bánásmód. Erről beszél mai szakaszunkban az apostol.
Pál először is leírja, hogy a mi testünk olyan, mint a cserépedény. Törékenyek vagyunk. Vannak olyan veszedelmek, amelyekbe beleroppanhat az életünk. Vigasztalásként azonban hozzáteszi, hogy „minden értetek van!” „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” – írja a római levélben. (Róma 8,28)
Minden nyomorúságunk a bűn következménye. Ám azt tudnunk kell, hogy ezekből a próbákból is tanulhatunk. Isten képes hitet formálni a szívünkben, amely által meg tudunk erősödni. Kiéget bennünket a tűzben, hogy alkalmasak legyünk a neki való szolgálatra. „Minden értetek van! Ezért tehát nem csüggedünk!” Hát ne csüggedj!
Imádság: Uram, megesik, hogy elcsüggedek valami miatt. Kérlek, az ilyen napokon lépj közel hozzám, és juttasd eszembe, hogy minden értem van. Még a próbák által is erősödhetek, és a tűzben kipróbált hitre tehetek szert. Ámen.