Meghívó

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.  Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” Máté 11,28-30

Kedves Testvérek! A mai alkalmat gyászolók istentiszteletének neveztük el, mert ilyenkor hívjuk meg azokat, akik az elmúlt egy évben a gyász terhét magukra vették. Ugyanakkor akár vigasztaló istentiszteletnek is nevezhetnék ezt a mostani összejövetelt, mert nem az a célunk, hogy belemerüljünk a gyászba, hanem az, hogy Istennél keressük a megoldást, a vigaszt. A református temetéseken soha nem az elkeseredés, vagy az elmúlás véglegessége a központi téma, hanem mindig az Úr Jézus által elérhetővé tett feltámadás, és örök élet.

         Most tehát vigasztaló istentiszteleten vagyunk. De hogy is kerültünk ide? Miért vagyunk most itt? Sokan azért jöttek el, mert a család meghívást kapott, hiszen az elmúlt évben elvesztettek valakit. Házastársat, szülőt, gyermeket, testvért, rokont, vagy barátot. Van, aki majdnem egy éve állt meg ravatal előtt, és van, aki csupán néhány hete jár gyászban. Van, aki szűk családi körben búcsúzott, más pedig a járvány szempontjából kevésbé veszélyes időszakban, nagyobb közösségben.

         Rajtuk kívül azonban olyanok is vannak közöttünk, akik korábbi gyászt hordoznak. Akár 1-2 éve, akár 20-30 éve, de el kellett engedniük valakit, akinek emléke nem fog feledésbe merülni, mert a mai napig érzik hiányát. Számukra is emlékező alkalom ez a mai, hiszen Isten vigasztalása minden időben megérkezhet hozzájuk.

         És természetesen olyanok is vannak itt, akik egyébként is itt lennének, mert hétről hétre vágynak Isten üzenetére. Érzik Isten jelenlétét, és tudják, hogy szükségük van a tanításra, feddésre, bátorításra és a vigasztalásra, mert a hétköznapok dolgai Isten keresésére indítják őket. Ha csak a járványhelyzetre gondolunk, épp tegnapelőtt tartottunk a nyírségi egyházmegye legtöbb gyülekezetével együtt könyörgéses istentiszteletet, hiszen érezzük a bajt, a veszélyt, szükségünk van Isten megerősítésére. De a járvány nélkül is szükségben volnánk, hiszen a betegségek, a bizonytalanság, a régi vagy új terhek közepette mindnyájan vágyunk a vigasztalásra.

         Vigasztalásért jöttünk tehát, Isten pedig azért van itt, hogy vigasztaljon bennünket. Egy olyan igét olvastam fel, amely a legtöbb temetésen elhangzik. A mai napon három rövid üzenetben szeretném megfogalmazni, mit kínál ebben az igében vigasztalásként a mi szerető Istenünk.

         Az első néhány szó, amit ki szeretnék emelni, így hangzik: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve.” Jöjjetek énhozzám, mondja az Úr Jézus. Meg vagyunk fáradva, meg vagyunk terhelve, gyászt hordozunk, ezért az Úr első üzenete figyelmeztető és egyben hívó szó: Jöjjetek énhozzám! Jézushoz menni azt jelenti, hozzá fordulunk terheinkkel. Feltárjuk előtte életünk megpróbáló dolgait, és vágyunk a vele való közösségre. Aki nem ment még oda Jézushoz, aki nem állt még szóba vele, az nem is tudja, milyen nagy lehetőséget szalaszt el. Elérhető, és megszólítható az Isten. Imádkozhatunk hozzá, akár a saját egyszerű szavainkkal, és a Bibliaolvasás által mi is megtudhatjuk, hogy Ő mit válaszol nekünk. Jöjjetek énhozzám, mondja Jézus, lépjetek kapcsolatba velem, imádkozzatok, közeledjetek.

         Másrészt ez a hívás a templomba is meghívó. Jöjjetek énhozzám, jöjjetek oda, ahol rólam van szó, ahol engem szeretnek, és a testvéri közösségben, a gyülekezetben még inkább megérezhetitek milyen jó hozzám tartozni. Az Úr Jézus nemcsak a gyászévben küld számunkra meghívót, hanem minden olyan alkalmon, ahol elhangzik az Ő Igéje. És tulajdonképpen ilyen értelemben minden temetés egy-egy meghívó az Isten közelébe. Meghívó az istentiszteletekre, az alkalmakra, a közösségbe. Ha sokan csak a temetőben hallanak Isten üzenetéről, akkor az Isten ott, a vigasztalás mellett meghívót is átad az embereknek, hogy jöjjenek hozzá, mert nála van a megoldás. Vajon mit kezdünk ezzel a meghívóval? Mit kezd az a sok ember a meghívóval, aki ott áll valaki miatt a temetésen és hallja Isten szavát? Talán meg is ért belőle valamit, talán vágy is születik a szívében a közeledésre, talán el is jön egyszer-egyszer a templomba, aztán inkább elfoglalja magát valami mással. Jöjjetek énhozzám mindnyájan! – mondja Jézus. Téged is hív, neked is átadja a meghívót, gyere közelebb, szólíts meg, én várlak téged. Ez tehát az első üzenet.

         Miután Jézus magához hív bennünket, azzal folytatja: vegyétek magatokra az én igámat! Ez az iga egy páros iga. El tudjuk képzelni, középen van a kocsirúd, két oldalt pedig egy-egy igavonó állat. Ezzel a képpel Jézus tulajdonképpen azt mondja, hogy azt az igát vegyétek magatokra, amelynek a másik felébe én vagyok befogva. Vagyis nem nekünk kell húzni az összes terhet. Jézus maga mellé hív. Nem azt mondja, hogy mindent ő fog cipelni, vagy mindent mi fogunk cipelni, hanem azt, hogy mozduljunk vele együtt, és úgy könnyebb lesz haladni. Segíteni szeretne, és ha vele megyünk, akkor érezni fogjuk, hogy mégiscsak könnyebb az a teher. Azért hív, hogy ha valaki fáradt, meggyötört, vagy nem bírja egyedül a gyász terhét, nyugodtan menjen az Ő oldalán. Olyan szoros közösségben, aminél szorosabb nem létezik a világon. Vele egy igában. Hívj téged és engem, hívja a gyászolókat, a családtagokat, hívja a keresőket, az aggódókat, a bizalmatlanokat, hívja a bűnösöket, és a reményvesztetteket, de még a hitetleneket is hívja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, és vegyétek magatokra az én igámat, mert akkor könnyebb lesz a haladás.

          És ha elfogadjuk hívását, akkor a vele való közösségben megnyugvásra lelünk. Ez a harmadik üzenet: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, vegyétek magatokra az én igámat, és én megnyugvást adok nektek! Nálam, és velem meg fogtok nyugodni. Továbbra is lesz teher és próba, de együtt húzva az igát nyugodtan fogunk haladni. Nyugodtan, mert megnyugszunk a félelemből, a veszteségből, a kilátástalanságból, és békességünk lesz az Úr mellett. Az ő ígéreteiben bízva tudjuk elengedni elhunyt szeretteinket, és a feltámadás bizonyosságában más értékrend mellett tudjuk élni a földi utunkból hátralévő hónapokat, éveket.

         Kedves Testvérek! A meghívó kézbesítve. Innentől kezdve mindnyájunknak a saját döntésünk az, hogy mit kezdünk vele. Ha vigasztalásra, és könnyebb haladásra vágyunk, és ha az örök kárhozat helyett az örök életre szeretnénk majd bejutni, akkor szeretettel ajánlom, hogy fogadjuk el a meghívást, és lépjünk közelebb Urunkhoz.

         Mert Jézus ma is szól: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, vegyétek magatokra az én igámat, és én megnyugvást adok nektek! Ámen.

A készüléshez felhasznált igehirdetés vázlatot készítette: Szerencsi Imréné kislétai lelkipásztor