nov
„De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúja fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot. Azonban segítségére sietett Abisej, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. 2Sámuel 21, 15-17
Megdöbbenve figyelhetjük, ahogyan Dávid, aki korábban kiváló vitéz volt, megfáradva küszködik a csatamezőn, és csak azért marad életben, mert egyik embere, Abisaj segítségére siet. A király, akinek erejéről dalokat zengtek hívei, most életveszélybe sodorja magát, mivel nem ismerte fel korlátait. Úgy indult a harcba, hogy közben fizikailag már nem volt rá alkalmas. Ezzel a tettével azonban nemcsak a maga épségét, hanem egész Izráel sikerét is kockáztatta. Hű emberei esküt is tettek neki: „nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.”
Bizony, velünk is előfordulhat, hogy rosszul mérjük fel a meglévő, vagy meg nem lévő erőnket. Mindnyájunk tapasztalata az, hogy bizonyos dolgokat idővel már nem tudunk elvégezni. Ami korábban rutinművelet volt, most fáradságot okoz, és egyre nehezebben sikerül, ha sikerül egyáltalán. Ennek az oka leggyakrabban az emberi test mulandó, gyenge volta.
De mit tehetünk ilyenkor? Miben mutat utat ez a mai igeszakasz? Először is abban, hogy fontos, hogy belássuk, ha valamit már nem tudunk elvégezni. Sok baleset, betegség, és veszteség ered abból, hogy egyesek azt gondolják, ők még mindig ugyanolyan erősek, mint régen, és ugyanazokat a dolgokat el kell végezniük, mint amiket éveken, évtizedeken keresztül tettek. Nem kell. Dávid veszélybe sodorta az életét, de mások életére nézve is rossz lett volna, ha makacssága miatt lezárult volna földi útja.
Másrészt pedig, azt is beláthatjuk, hogy vannak, akik átvehetik a helyünket, feladatainkat. Dávid erős és fiatal vitézei igencsak nagy sikereket értek el. Óriásokat, nagy harcosokat győztek le, ahogyan mai szakaszunk erről is beszél. Életüknek eme szakaszában ez volt a dolguk. Erre adott nekik erőt Isten. Vegyük hát észre, hogy mi az, amire már nincs erőnk, amire pedig még van, azt tegyük hűséggel, odaszánással
Imádság: Köszönöm, azt a sok erőt, amit kaptam Tőled életem során. Kérlek, segíts elfogadni, ha már fogytán az erőm, ha azonban valamit még rám bízol, azt hadd végezzem hűséggel. Áldd meg segítőimet, és tégy engem is segítővé. Ámen.