nov
„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2 Korinthus 12, 7-9
Általános emberi hozzáállásunk az, hogy amink van, az soha sem elég. Soha nem elég jó például az egészségi állapotunk. Mindig tudnánk panaszkodni valamiféle betegség, vagy fájdalom miatt. De így vagyunk az anyagiakkal is. A meglévő mindig kevés. Több kellene. Ha pedig többet szerzünk, akkor még többre volna szükség. És még a kapcsolatok területére is beférkőzik ez a fajta elégedetlenség. Sok házasság megy tönkre amiatt, mert úgy gondoljuk, hogy a másik nem elég jó nekünk. Pedig a házassági esküben elhangzik: vele megelégszem.
Pál apostolnak is volna oka a panaszra. Elmondása szerint egy tüske adatott a testébe, ami miatt háromszor is Istenhez fordult. Az Úr azonban arra figyelmeztette: „elég neked az én kegyelmem!” Ezért az apostol abbahagyta a panaszt, az elégedetlenséget, és belátta, valóban elég neki mindaz, amit Isten ad.
Te mennyire vagy elégedett? Mi az, amiből jobbat szeretnél? Isten kegyelménél nem kaphatsz többet és nagyobbat. Ha az a tiéd, mert elfogadtad az Úr Jézus megváltását, akkor minden a tiéd. Ha tiéd az Isten kegyelme, akkor észre kell venned, hogy ahhoz képest minden földi körülmény és állapot mellékes. Legyen elég számodra az Isten kegyelme, és akkor földi javaid értékét is a helyén tudod kezelni.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy sokkal többet adtál nekem, mint amire szükségem van az örök élethez. Formáld a szívemet, hogy legyen elég számomra a Te kegyelmed.