nov
2020. november 15. Istentiszteleti rend
Aranymondás: Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Zsoltárok 106, 44-45
Ének: 338. Lelki próbáimban Jézus légy velem
Imádságként olvassuk el a 91. zsoltárt.
1Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet. 14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Igeolvasás: Jób 2,11-13; Jób 6,1-14
11Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. 12De amikor messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. 13És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.
1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! 3Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. 4Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. 5Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? 6Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? 7Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. 8Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! 9Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! 10Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. 11Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? 12Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. 13Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? 14Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
Igehirdetés:
Kedves Testvérek! Hiszem, hogy nem véletlen az, hogy a mostani helyzetben éppen a Jób könyve és a Filippi levél került elénk a bibliaolvasó kalauz által. Isten úgy intézte, hogy az ószövetségi szakaszban egy megpróbáltatást követhetünk figyelemmel, az újszövetségi részekben pedig sok hálaadás és öröm lesz a középpontban. Ez a kettősség bizonyára mindnyájunk életében ott lesz a következő hetekben. Ma Jób történetére figyelhetünk, és ha nem is személyesen, de lélekben együtt követhetjük, hogy miként éli meg Jób élete egyik legnehezebb szakaszát. Miközben pedig róla olvasunk, gondoljuk át, miben hasonlít az ő helyzete a mi mostani, aktuális próbánkhoz!
Jób szenvedése: Szinte mindenki hallotta már Jób jól ismert mondatát: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve.” Ismerhetjük a történetet, mely szerint Jób egy nap alatt szinte mindenét elvesztette. Odavesztek a jószágai, szolgái, sőt, egy tragikus baleset során minden gyermeke meghalt. Csak a felesége maradt életben. Ő azonban nem éppen kedvességéről és Istenbe vetett hitéről volt híres, hanem pont ellenkezőleg. Lehet, hogy csúnya dolog ilyenre gondolni, de talán pontosan azért hagyta őt életben a Sátán, hogy egyfajta zsémbes, kiállhatatlan élettársként még jobban gyötörje férjét. Ilyen és hasonló mondatokkal „bátorította” férjét ez az asszony: Még most is kitartóan fedhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!” Hát hogy mondhat ilyet egy feleség a férjének? Hogy kívánhatja a halálát annak, akinek örök hűséget fogadott? Jóbnak tehát fájt a tragikus veszteség, és talán az is fájt neki, hogy a nagy fájdalomra még a felesége is rátett egy lapáttal szavaival, viselkedésével.
A lelki szenvedés azonban csupán a kezdet volt. Mivel Jób kiállta a próbát, és hűséges maradt Istenhez, a Sátán újra bepróbálkozott az Úrnál. Úgy gondolta, hogy még mindig van egy jó lapja, amit előhúzhat. Ez pedig Jób saját egészségének dolga. Így aztán, Isten tudtával Jób súlyosan megbetegedett. Tetőtől talpig rosszindulatú fekélyek borították be testét, amelyek annyira fájdalmasak voltak, hogy Jób egy cserépdarabbal próbálta enyhíteni szenvedését, és hamuba ült, vagyis bűnbánatot tartott.
Végül azonban, amikor már nem bírta szó nélkül a szenvedést, kifakadt. Őszintén felkiáltott, és megátkozta születése napját. Illés prófétához hasonlóan arról beszélt, hogy jobb lenne neki, ha most azonnal meghalna. Sőt, úgy érezte, hogy jobb lett volna, ha eleve meg sem született volna erre a világra. Beismerte, hogy olyan próbába került, amelyet egyszerűen nem tud elviselni. Így fogalmaz: „amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem. Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám.”
A mi szenvedésünk: Kedves Testvérek! Sajnos azt kell mondanunk, hogy Jób szavai akár a mi szavaink is lehetnének. Milyen sokan vagyunk, akik úgy érezzük, hogy amitől legjobban tartottunk, az ért utol bennünket. A járvány első hullámában sokan megtapasztaltuk, milyen rossz, ha kizökkenünk életünk megszokott ritmusából. Szüneteltettük az istentiszteleteket, félve látogattuk meg szeretteinket, nagybevásárlásokat csináltunk, nehogy valamiből kifogyjon a készletünk, és félelemben éltünk, mert nem tudtuk, mi lesz a folytatás. Most pedig, a járvány második hullámában – ha kicsit másként is, mint tavasszal – de hasonló helyzetbe kerültünk. A templom ismét zárva van. A családi találkozások ismét korlátozva vannak. Állandóan hordjuk és keressük a maszkot, mert már mindenhol fel kell vennünk. És ismét kérdéseink vannak a jövőnkkel kapcsolatban. Ki fogja elkapni a vírust a családban? Hány idős testvérünktől kell még elbúcsúznunk, mert kórházba kerülve nem sikerült a felépülés, megerősödés? Hogy lesz az adventi és karácsonyi időszak ebben az évben?
Persze másféle aggodalmak is ott lehetnek a szívünkben. Lehet, hogy jött egy hír, amitől rettegtünk. Lehet, hogy érkezett egy diagnózis, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Előfordulhat, hogy a magány, a gyász, vagy valami más szorítja a lelkünket, és mi is mondjuk Jóbbal együtt: „nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám.” De ha ez a helyzet, akkor mit tehetünk? Honnan szerezhetünk megfelelő segítséget?Mai történetünk ebben mutat irányt számunkra.
Jób barátai: Jób, felkiált a próbából, és nagy magányában így szól: „Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek”. Úgy érzi, hogy sokat számítana neki, ha barátai mellé állnának ebben a helyzetben. És kérése meghallgatásra talál. Az első próbatétel alatt példaértékű Jób barátainak viselkedése. Elifáz, Bildád és Cófár megbeszélték, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. El is mentek, és azt írja az Ige: „amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel, de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.” Vagyis amikor Jóbnak társakra, barátokra volt szüksége, megérkezett a segítség. Ekkor még mindhárman a puszta jelenlétükkel támogatták barátjukat. Nem okoskodtak, nem adtak neki tanácsokat, csak osztoztak fájdalmában. Igen, van, amikor csak erre van szükségünk. Van, amikor semmilyen emberi szó nem segít, de a jelenlét, a támogatás erőt ad. Jób erre vágyott, és szenvedése első napjaiban meg is kapta barátaitól ezt a fajta segítséget. A folytatásban azonban a három barát megunta a csendet. Egy idő után nem tudták szótlanul nézni Jób szenvedését, hanem elkezdtek okoskodni, piszkálódni. Úgy gondolták, ők meg tudják magyarázni Jób szenvedésének az okát. Ez a fajta hozzáállás csak olaj volt a tűzre. Nemhogy vigasztalták volna Jóbot, hanem csak még nagyobb szenvedést okoztak neki.
Mi, mint barátok: Mai igénk arra emlékeztet, hogy szükség van ránk. Nehéz időket élünk. Ismét be kell zárkóznunk életünk bizonyos területein, és sokan a bezártság, az aggodalom miatt úgy érzik, egyedül maradtak. Isten arra bátorít minket, hogy álljunk oda egymás mellé. Legyünk a másik ember támasza. Bátorítsuk például házastársunkat. Kire számíthatna a férjünk, feleségünk, ha már mi sem állunk mellé, mi sem értjük meg? De szánjunk időt szüleink, testvéreink, gyermekeink támogatására is. Sokszor az is elég, ha csak meghallgatjuk őket. Felhívjuk őket telefonon, vagy segítünk nekik egy-egy számukra fontos dologban. Aztán fontos küldetésünk az, hogy oda figyeljünk lelki testvéreinkre is. Gyülekezetünk tagjaira. Azokra, akikkel ugyanabba a templomba járunk, és akik talán ott laknak a közelünkben. Tartsunk össze! Érdeklődjünk az idősek iránt, bátorítsuk a fiatalabbakat, imádkozzunk egymásért, és könyörögjünk a betegekért, gyászolókért.
Vajon milyen barátok vagyunk? Milyen emberek vagyunk? Okoskodni, magyarázni könnyű. Mindenki el tudja mondani, hogy mit hibáztunk, hol rontottuk el. De vajon képesek vagyunk-e Krisztusi indulattal, szeretettel, támaszként odaállni egymás mellé? Az Úr Jézus mondja: „nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok…”(János 15,13) Az Úr Jézus a mi leghűségesebb barátunkként egészen mélyre hajolt, a mennyei dicsőségből a földi szenvedésbe, hogy támogasson, erőt adjon, és megváltson minket. Legtöbbünktől nem azt várja, hogy áldozzuk fel az életünket egymásért, csupán néhány cseppnyi szeretetet kell továbbadnunk, a környezetünkben élőkért, és barátainkért. Legyünk jó barátok, Isten drága eszközei, kezei, akik által ma is jelen van a világban, és lehajol, segít, támaszt nyújt az övéinek. Ámen.
Imádkozzunk Istenhez saját szavainkkal, majd pedig az Úr Jézustól tanult imádsággal.
Hirdetések:
- A feltámadás bizonyosságában hirdetem, hogy az elmúlt héten kísértük utolsó útjára Magyar Józsefné (szül:Benda Ilona) 89 évet élt testvérünket (Halascsák Istvánné virányosi egyháztagunk édesanyját). Temetésén a Filippi 1,21 szólalt meg: Mert nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség.”
- Szomorú szívvel hirdetem továbbá, hogy Kardos Katalin székelyhídi lakos, (Jakab Viola egyháztagunk testvére) 69 éves korában elhunyt. Isten vigasztalását kérjük gyászoló testvéreink életére.
- A járványhelyzet miatt a felsőbb egyházi vezetés javaslata alapján ismét szüneteltetjük gyülekezeti alkalmainkat. Bátorítjuk gyülekezetünk tagjait, hogy keressék a televízióban, rádióban és az interneten elérhető lelki táplálékokat, és tartsanak naponta csendességet. Hordozzák imádságban a járványhelyzet megoldását, és a gyülekezet többi tagját. Az igehirdetéseket minden vasárnapig papír alapon eljuttatjuk a testvérekhez, a reggeli áhítatokat pedig legkésőbb hétfőn hordjuk ki. Amennyiben valakinek segítségre, meghallgatásra, beszélgetésre van szüksége, jelezze felém, szívesen visszahívok bárkit. (0630/2885-314)
- Az elmúlt év végén az egyházmegyétől egy jelentős anyagi támogatást kaptunk, amelyből a héten megkezdődött a templom külső festése. Hordozzuk imádságban a munkálatokat, munkásokat!
- A „Keresztyén manufaktúra” bizományi csomagot küldött számunkra, ami azt jelenti, hogy különböző igés ajándéktárgyak, használati eszközök vásárlására van lehetőség. Az eladó és megrendelhető ajándéktárgyakat meg lehet tekinteni és meg lehet rendelni hétköznaponként 9-12 óra között az imaházban.
- December közepéig van lehetőség tartós élelmiszer, és tisztasági szerek felajánlására, a Magyar Református Szeretetszolgálat idén is gyűjt a rászorulóknak. A szokásos adományokat szintén az Imaházba lehet leadni.
- Isten legyen gyülekezetünk őriző és megtartó pásztora!
Ének: 434. Vezess Jézusunk, véled indulunk
Áldás: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen.