nov
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
Filippi 4,4
Nincs olyan nap az életünkben, amikor ne tudnánk valami miatt szomorkodni. Rossz az idő, fáj a lábunk, elromlott a háztartási gép, nem sikerült tökéletesen az ebéd, megbántottak bennünket, aggódunk a holnap miatt, és így tovább. Rosszat mindenki tud mondani. Ez nem nagy teljesítmény. Az apostol azonban arra bátorít bennünket, hogy ne a szomorúságra keressünk okot, hanem sokkal inkább az örömre. Örüljetek az Úrban mindenkor! És még egyszer hozzáteszi, mert komolyan gondolja: ismét mondom, örüljetek! Eleanor H. Porter írt egy kedves regényt egy Pollyanna nevű kislányról, aki nehéz körülmények között nőtt fel, és nehéz természetű felnőttek társaságában élt. Mégis – ahogyan elhunyt apjától tanulta – minden nap feltette magának a kérdést: mi az, aminek ma örülhetek? Így aztán pozitívan, és mások életébe is örömöt hozva élte meg mindennapjait.
Próbáld ki! Amikor erőt venne rajtad a szomorúság, tedd fel a kérdést: mi az, aminek ma örülhetek? Talpra álltam? Van ennivalóm? Van, aki szeret? Enyhébb a fájdalom? Van fedél a fejem fölött? Van, aki meghalt értem a kereszten? Akkor nem kérdés: van okom az örömre!
Imádság: Bocsásd meg Uram, hogy sokszor úgy érzem, nincs okom az örömre. Könnyen erőt vesz rajtam a szomorúság, pedig Te velem vagy, és körül veszel szereteteddel. Adj nekem hálás és vidám szívet, hogy én is boldog legyek, és mások mindennapjaiba is örömöt vihessek! Ámen.