„Mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.” Filippi 4,11-12;19
A kisgyermekek jellemző tulajdonsága az elégedetlenség. Ha kapnak egy játékot, öt perc múlva már nem elég jó a sajátjuk. Meglátják a másikét, és máris jön a hiszti és az elégedetlenség. Aztán idővel, a legtöbben megtanulják kezelni az ilyen helyzeteket. A későbbi években pedig, ahogy öregszik az ember, úgy értékeli át azokat a dolgait, amelyek korábban elégedetté tették. Az élet végéhez közeledve pedig már nem elsősorban az anyagi dolgok, hanem sokkal inkább a kapcsolatok, a másoktól kapott szeretet tesznek bennünket elégedetté. Idős korunkban pedig már nem a drága ajándékokra, hanem sokkal inkább a kedves szavakra, a figyelemre vágyunk, és megtanulunk megelégedni azzal, amink van.
Valahogy így működik a hitben való fejlődés is. Az Istentől távol élő ember könnyen panaszra nyitja a száját, és elégedetlenkedik. De ahogy egyre közelebb kerül valaki az Úrhoz, egyre több dologgal lesz elégedett életében. Isten jelenlétében ugyanis észrevesszük, mi mindenért lehetünk hálásak. Egy idő után pedig ez a hála egész életünket átszövi. Aki pedig megtér, és Isten megváltott gyermekeként éli az életét, az belátja, hogy minden szükséges dologgal rendelkezik. Mert elégedettségi szintjét nem a földi dolgok, a vagyon, az egészség, vagy a siker aktuális állapota határozza meg, hanem az, hogy Isten gyermeke lehet.
Pál apostol pontosan erről beszél mai szakaszunkban. „Megtanultam, hogy elégedett legyek. Tudok szűkölködni és bővölködni.” – mondja. Nem mindig volt elégedett, de megtanulta, hogyan lehet az. És azért mondja ezt, mert tudja és érzi, hogy Krisztusban minden szüksége be van töltve. A körülményektől függetlenül.
Tegnap azt a kérdést tanultuk meg, hogy mi az, aminek örülhetek? Ma pedig, tanuljunk meg egy újabb mindennapi kérdést: mi az, amivel elégedett vagyok? Éljünk az Úr jelenlétében, és hozzá tartozva vegyük észre, hogy elég nekünk az Ő kegyelme.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Te mindenről lemondtál a kereszten, hogy nekem mindent odaadhass. Szegénnyé lettél, hogy én meggazdagodjak. Add, hogy felismerjem ezt az odaadó szeretetet, és a hitben növekedve hadd legyek egyre inkább elégedett. Ámen.