Adventi kísértések

Lelkipásztor: Az Úr közel! Gyülekezet: Jöjj, Uram Jézus!

Aranymondás: Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket. Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk. Zsoltárok 106, 44-45 (A következő ének alatt gyújtsuk meg az első adventi gyertyát!)

Ének:             

Adventi hírnök, friss fenyőág. Lobog az első gyertyaláng!

Karácsonyt várva lázban a föld, Isteni gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr!

Imádságként olvassuk el a 25. zsoltárt!

¹Dávidé. URam, utánad sóvárog a lelkem! ²Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! ³Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! ⁴Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! ⁵Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. ⁶Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. ⁷Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! ⁸Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. ⁹Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. ¹⁰Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. ¹¹A te nevedért, ó, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! ¹²Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. ¹³Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. ¹⁴Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. ¹⁵Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. ¹⁶Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok. ¹⁷Enyhítsd szívem szorongását, szorult helyzetemből szabadíts ki! ¹⁸Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet! ¹⁹Nézd, mennyi ellenségem van! Gyűlölnek kegyetlen gyűlölettel. ²⁰Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem! ²¹Feddhetetlen becsület őrizzen engem, mert benned reménykedem. ²²Szabadítsd ki, ó, Isten, Izráelt minden nyomorúságából!

Igeolvasás: Zsidókhoz írt levél 2,18

“Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” 

Igehirdetés: „Adventi hírnök, friss fenyőág, lobog az első gyertyaláng…” Kedves Testvérek! Ha most együtt lennénk az imaházban, bizonyára örömmel énekelnénk megszokott adventi énekünk első versét. Évek óta ezzel kezdjük az adventi alkalmakat. Megszólal a hegedű, a gitár, és a zongora, és az ének közben valaki meggyújtja az adventi koszorú első gyertyáját. Ez az adventi vasárnap azonban más, mint a többi. Sajnos, nem tarthatunk alkalmakat, nem találkozhatunk közösségben, és nem énekelhetjük együtt az adventi dicséretet. Még az adventi koszorúkészítő alkalmat sem tartottuk meg, így mindenkinek magának kellett megoldania ezt a kérdést. Advent van, és hiányzik a közösség, az istentisztelet, a templom, az imaház. Ez az állapot azonban nemcsak azért nehéz, mert máshoz vagyunk szokva, hanem azért is, mert ahogy telnek-múlnak a hetek a bezártságban, járványügyi korlátozásokban, úgy jönnek elő a különböző kísértések is. Mai istentiszteletünkön gondoljunk át néhány aktuális kísértést, és nézzük meg, hogy mi lehet ezekre a megoldás.

            Az első mostani kísértésünk az lehet, hogy úgy érezzük, elhagyott minket Isten. Lassan már egy hónapja mindenhol csak a karácsonyi reklámokat látjuk, halljuk, az üzletek világa készülődik, az előrelátó szülők, nagyszülők, már vásárolgatják az ajándékokat, a templom pedig zárva van. A rénszarvasok, a hóember, a betlehemi istálló kint van a téren, de nincs körülötte gyülekezet, imádság, igeolvasás. Talán még a nagy háborúk idején is nyitva volt a templom, sőt, akkor még többen voltak, mint a békés időkben. Most pedig, egy láthatatlan, mégis jelenlevő ellenség miatt nem gyűlhetünk össze. Hogy engedheti ezt Isten? – teszik fel a kérdést a hitben élők. És mit ér az Istenbe vetett hit, a vallás – gondolják a hitetlenek – ha ennyire könnyen meg lehet akadályozni annak gyakorlását? Igen, kísértés lehet számunkra a gondolat, hogy elhagyott minket az Úr, mert a járványhelyzet és sok más evilági jelenség erre utal.

            Emellett azonban más kísértéseink is vannak. Második kísértésként arról is beszélnünk kell, hogy ebben az időszakban könnyen ellaposodhat, sekélyessé válhat az Istennel való kapcsolatunk. Bár nem lehet hozzászokni az istentisztelet-mentes időkhöz, így a második hullám közepén járva lassan mindnyájan kialakítunk magunknak egy új rendszert Istennel való kapcsolatunkban. Amit idáig meghatározott az istentiszteleti közeg, a megszokott idő, megszokott hely, azt most teljes mértékben a kezünkbe vehetjük, és mi irányíthatjuk. Ez a felelősség azonban könnyen bajba sodorhat bennünket. Előfordulhat például, hogy mivel otthon nem tudunk elkésni az istentiszteletről, elkezdjük halogatni a dolgot. Ha a tv-ben, rádióban követjük az istentiszteleteket, úgy vagyunk vele, hogy majd megnézzük a holnapit, vagy a délutánit. Most épp nem alkalmas, most épp főzünk, vagy más dolgunk van, majd sort kerítünk rá később. Aztán eltelik a nap, és nem volt alkalom. De hasonló a helyzet az internetes istentiszteletekkel is. Rengeteg lehetőségünk van, hiszen sok igehirdetés, istentisztelet elérhető az online térben, de itt is támad a kísértő: ráérsz még, majd visszanézed. Ha közbe jön valami, megállíthatod az adást, ha unalmas, előre tekerheted, ha nem tetszik, kereshetsz másikat. Így aztán a megszentelt, fizikailag és lelkileg is odaszánt óra helyett kuszaság, és csapongás marad. És még a papíron kiadott igehirdetésekkel is lehet helytelenül élni. El lehet olvasni a prédikációt hálóingben, miközben esszük a jó kis hagymás-szalonnás tojást, aztán, ha csörög a telefon félretesszük a lapot, és majd később folytatjuk. Ahelyett, hogy istentisztelethez méltóan felöltöznénk, kizárnánk minden külső dolgot, lehalkítanánk a telefont, mint egyébként is a vasárnapi istentisztelet erejéig szoktuk tenni, minőségében is gyengébb közösséget ápolunk Istennel. Úgy érezzük, mindent a kezünkben tartunk, mi döntjük el, hogy mit mikor és hogyan gyakorolunk a vallásos szokások közül, és ez a nagy hatalom könnyen felelőtlenséggé változhat.

De meg kell említenünk a magánnyal járó kísértéseket is. Még a családban élők lehetőségei is le vannak korlátozva, kevesebbszer lehet találkozni szeretteinkkel, ha pedig valaki egyedül él, az még könnyebben magába zárkózik. Az egyedüllét, és a bezártság pedig megnehezíti a hétköznapokat. Négy órakor teljesen besötétedik, és ott a hosszú este és éjszaka, amikor senkihez sem szólhatunk. Ha pedig napok telnek el úgy, hogy senki nem látogat meg, senki nem hív fel bennünket, előfordulhat, hogy átadjuk magunkat az önsajnálatnak. Úgy érezhetjük, hogy senkinek nem vagyunk fontosak, senkinek nem hiányzunk, vagy senki nem venné észre, ha valami történne velünk. Ez is igen veszélyes kísértés lehet az életünkben, ha nem elérhető a családi, vagy a gyülekezeti közösség.

Mindössze három kísértést soroltunk fel, mégis, már ezekből is láthatjuk, hogy milyen veszélyes az az időszak, amelyben élünk. De mi lehet a megoldás? Mit tehetünk ebben a helyzetben, hogy kiálljuk a próbát, és a kísértések ne tudjanak elcsábítani bennünket? Mai igénkből mindössze egy verset emeljünk ki, amely utat mutat, bármilyen kísértés is környékezzen meg bennünket. Így beszél a Szentírás az Úr Jézusról: „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.”  Vagyis kísértéseink idején érdemes Jézusra bíznunk magunkat. Amikor támad a gonosz, próbáljunk minél közelebb kerülni Urunkhoz. Azért, mert ő nagyon jól tudja, milyen az, amikor kísértések érnek bennünket.

A kereszthalálra készülve például Őt is megkísértette a gonosz azzal a gondolattal, hogy elhagyta Őt az Atya Isten. A Gecsemáné kertben már érezte, hogy nehéz lesz a próba, de amikor a világ bűneit mind magára vette, szóban is megfogalmazza: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Azért, hogy velünk minden kísértésünkben ott lehessen, neki valóságosan is meg kellett tapasztalnia az elhagyatottság érzését. Az Atya néhány pillanatra valóban magára hagyta, hogy velünk mindig ott lehessen.

            De az Atyával való minőségi kapcsolata is próbára lett téve. Mielőtt Jézus szolgálatba lépett volna, 40 napi böjtölés után a gonosz megkísértette őt a pusztában. Mind a három próbával azt akarta elérni, hogy Jézus valamiben tagadja meg az Úr akaratát, és vegye kezébe a sorsát. Teremtsen magának ennivalót, tegye próbára az őt őrző angyalok ügyességét, és hódoljon a gonosz előtt. Ha Jézus bármelyik területen engedelmeskedett volna a gonosznak, akkor távolabb került volna Mennyei Atyjától, és elbukott volna küldetésében.

            És még a magány, az elhagyatottság vonatkozásában is kísértést szenvedett az Úr. Hiszen a szenvedés óráiban leghűségesebb tanítványai is elhagyták őt. Bizony, nehéz próba lehetett azt látni, hogy futnak a barátok. Hogy mindenkinek fontosabb a saját élete, mint a vele való kapcsolat. Micsoda szomorúság szállhatott Jézusra, amikor egy éjszakán át láncokra verve, magányosan várta az ítélet napját, amelyet szintén egyedül kellett átélnie.

            Kedves Testvérek! Azért tud Jézus segíteni a kísértéseinkben, mert Ő maga is kísértést szenvedett. Ő tudja, hogy mit érzünk. Ő nem olyan, mint Jób barátai, akik mindenféle együttérzés nélkül okoskodnak, és vádolják Jóbot, hanem Ő valóságosan együtt érez velünk, és jelenlétével támogat minket. Tudja, hogy mitől szenvedünk, tudja, hogy mi fáj a legjobban, mi az, ami leginkább félelmet kelt a szívünkben. Ő az, aki felsegít, ha elbotlunk, és Ő az, aki erőt ad, ha jön a kísértés. Hívjuk őt segítségül a kísértések közepette, és meg fogjuk tapasztalni Pál apostol szavait: Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (1Kor10,13)

Imádkozzunk Istenhez saját szavainkkal, majd pedig az Úr Jézustól tanult imádsággal.

Hirdetések:          

• Az elmúlt héten több alkalommal is ravatal mellett álltunk meg.
• Hétfőn kísértük utolsó útjára Soltész Andrásné Tóth Irén 91 évet élt testvérünket. Ravatala mellett a Titusz 3,15 szólt vigasztaló üzenetként: „A kegyelem legyen mindnyájatokkal!”
• Csütörtökön búcsúztunk el Bernáth Ferencné Gyuricza Mária 79 évet élt szerettünktől. Temetési igéje a Kolossé 3,1-2 volt: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.”
• Szombaton kísértük utolsó útjára Koncsol Lajosné Benkő Mária 85 éves korában elhunyt testvérünket. Ravatala mellet Jób könyvéből szólt az Ige: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.”
• Isten vigasztalását kérjük a gyászoló családok életére, hordozzuk őket imádságban.
• Továbbra is lehetőség van vásárolni a Keresztyén Manufaktúra igés ajándéktárgyaiból, illetve elhozhatjuk tartós élelmiszer adományainkat, amelyet december 10. körül fognak elvinni a Szeretetszolgálat munkatársai.
• Amennyiben valamelyik héten véletlenül nem érkezne valakihez istentiszteleti lap, nyugodtan jelezzék a testvérek a 0630/2885-314-es telefonszámon felém, és azonnal pótoljuk.
• Szeretettel köszöntjük a novemberi születésnaposokat, névnaposokat, évfordulósokat! Isten áldja őket!

Ének: A 199. dicséretet énekeljük – (a 315. dallamára: Krisztus Urunknak áldott születésén)

Áldás: Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen.