dec
„Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz.” Jób 22,23
Fogyasztói társadalomban élve hozzá vagyunk szokva, hogy mindent meg lehet vásárolni. Ha éhes vagyok, bemegyek az élelmiszerüzletbe, és megvásárolom az alapanyagokat. Ha azonban készételre vágyom, mert meg tudom fizetni, akkor inkább egy éttermet választok, ahol elfogyaszthatom a kiválasztott finomságot. De ha ki sem akarok mozdulni a szobámból, akár házhoz is rendelhetek bármit, kellő fizetségért szíves örömest kiszállítják nekem az ennivalót. Valamit valamiért. Ha én leteszem a pénzt, cserébe megkapom a kívánt szolgáltatást. És mivel az élet számos területén ehhez vagyunk szokva, úgy gondolhatjuk, hogy Istennel szemben is hasonlóan működnek a dolgok. Ha én adok valamit, akkor cserébe Isten is ad nekem valamit. Ha én jó vagyok, akkor Ő is jó lesz hozzám. Ha én szembe megyek az Ő akaratával, akkor Ő is ártani fog nekem.
Hasonló gondolkodásról árulkodik mai ószövetségi igeszakaszunk is, amelyben Jób egyik barátja, Elifáz a következő mondattal vigasztalja a beteget: „Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz.” Úgy tesz, mintha Isten kegyelmét bármivel is ki lehetne érdemelni. Mintha meg lehetne vásárolni Isten szeretetét. Ráadásul ebben a mondatban az is benne van, hogy Elifáz szerint Jób azért beteg, mert engedetlen volt az Úrhoz.
Fontos leszögeznünk, hogy a Biblia számos helyen azt tanítja, hogy Isten nem érdemeink szerint bánik velünk. Mert bár megbüntethet minket, ha szeretne, de ha minden megérdemelt büntetést el kellene hordoznunk, akkor már sehol sem lennénk. Isten kegyelmes Úr, aki szeret bennünket. Önszántából küldte el értünk az Úr Jézust, hogy miatta megkegyelmezhessen nekünk. Ő fizette ki a mi üdvösségünk árát a kereszten, nekünk csak el kell fogadnunk ezt a csodálatos ajándékot. Adjunk hálát Isten kegyelméért, és ez a hála indítson bennünket a jó cselekvésére!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy nem úgy bánsz velem, mint ahogyan érdemelném. És azért is hálás vagyok, hogy kifizetted bűneim árát. Kérlek, indítsd szívemet a jó cselekvésére. Add, hogy ne félelemből, vagy rettegésből tiszteljelek, hanem azért, mert megtapasztaltam, mennyire szeretsz.