Fejlődő hit

Köszöntés: Lelkipásztor: Az Úr közel! Gyülekezet: Jöjj, Uram Jézus!

Aranymondás: „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Máté 2,2

(A következő ének alatt gyújtsuk meg az első két adventi gyertyát!)

Ének:              2. Adventi hírnök, friss fenyőág, Lobog már két kis gyertyaláng!
                 Ha zörget Jézus, jól figyelj ám, Betér a szívünk ajtaján!
                 Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr!

Imádságként olvassuk el az 5. zsoltárt.

¹A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. ²Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! ³Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! ⁴Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak. ⁵Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. ⁶Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. ⁷Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR. ⁸De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. ⁹Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! ¹⁰Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. ¹¹Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! ¹²Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. ¹³Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.

Igeolvasás: Zsidókhoz írt levél 6,1-8

¹Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, ²a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. ³Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, ⁵akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, ⁶de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. ⁷Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; ⁸amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.

Igehirdetés: A mai napon már a második adventi gyertyát gyújtja meg a keresztyén világ. Még két gyertya, és meg is érkezünk az ünnepbe. Minden héten egyre több a fény, minden héten egyre jobban reménykedünk, hogy talán együtt is ünnepelhetünk majd, és ha Isten is úgy akarja, Karácsony ünnepén a gyülekezet közösségében adhatunk hálát a megszületett Megváltóért. Az adventi gyertyagyújtás szép jelképe annak, ahogyan egyre közelebb kerülünk az ünnepi órákhoz.

            Advent azonban nemcsak az Úr Jézus első eljöveteléről szól. Nemcsak arra gondolunk ilyenkor, hogy a Messiás egy betlehemi istállóban, emberi testben a világra jött, hanem előre is tekintünk, Jézus második eljövetelére, amikor is hatalmas Úrként fog megérkezni közénk. Így ír erről Pál apostol a Thesszalonikába írt levelében: „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből…” Maga Jézus pedig így beszélt visszajöveteléről: „És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.” (Máté 24,30-31) Szinte beleborzong az ember, ha elképzeli azt a nagy fényt, és hangos harsonaszót, az égi jeleket, és a megdöbbentő látványt, hiszen akkor fogjuk csak észrevenni, hogy mennyire porszemnyi is az életünk, és milyen hatalmas a mi Megváltó Urunk. Erre a találkozásra azonban fel kell készülnünk. Ahogyan a tíz szűz, vagy a talentumok példázatában Jézus a készenlétre biztatja az övéit, úgy kell nekünk is tudatosan készíteni magunkat. Ahogyan az ünnephez közeledve egyre több gyertyát gyújtunk meg, vagy amint egyre több dolgot előkészítünk a karácsonyi találkozásokhoz, úgy kell lépésről lépésre közelebb kerülnünk az Úrhoz földi életünk során. Mai igeszakaszunkból két olyan tanácsot emeljünk ki, ami ebben segíthet. Vegyük ezeket sorra, és készítsük magunkat a Krisztussal való találkozásra!

1.         Az első tanács így hangzik: „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre!” Az „elemi” kifejezésről legtöbbünknek az elemi iskola jut az eszébe. A régi időkben ott tanulták meg az alapvető dolgokat. Az Istenbe vetett hitben is megvannak az ilyen alapvető ismeretek. A Szentíró azonban arra kéri olvasóit, hogy lépjenek túl ezeken az alapokon. Elgondolkodtató ez az üzenet. Úgy gondolom, sok templomba járó, hitben élő ember belefárad abba, hogy ismeri a bibliai történeteket. Jön egy karácsonyi ünnep, előkerül egy jól ismert igeszakasz, és szinte már tudja, hogy miről fog szólni az igehirdetés. Nyilván, az újszülöttnek minden vicc új, ahogyan a hitben elindulóknak is minden történet lehet építő. Az Ige azonban most nem róluk beszél, hanem a már megtért, hitben élő Krisztus követőkről. Ha megvan az alap, tovább kell lépni. Növekedni kell. Egy másik bibliai képpel élve szilárdabb táplálékra van szükségük. Ezen a szinten pedig a megszokott gyülekezeti alkalmak mellett az egyéni kegyesség dolgaira is oda kell figyelnünk.

A kisgyermeket még etetni kell, mert nem tudja magát ellátni. De a nagyobbak elkezdenek saját kézzel táplálkozni, majd azt is megtanulják, hogyan használják az evőeszközöket. Valahogy így van ez a hitéletben is. A hitbeli növekedéshez hozzá tartozik, hogy az ember megtanul Igét olvasni, csendességet tartani. Már nem csupán a lelkész igehirdetéséből veszi a lelki táplálékot, hanem saját maga is olvassa a Bibliát, és annak magyarázatait. Már nem csak mások imádságaira mondja rá az áment, hanem Ő maga is megszólítja az Urat. Egyszerűen, a saját szavaival. De ide tartozik a gyakorlati hit megélése is. Aki már szintet lépett a hitéletben, az nemcsak ismer néhány történetet, az nem csupán eljár időnként templomba, vagy meghallgat egy-egy igehirdetést, hanem meg is éli azt, amit megtanult. Nemcsak beszél a megbocsátásról, a szeretetről, a feltámadásba vetett reménységéről, hanem gyakorolja is ezeket. Napról napra fejlődik az élet különböző területein. A kitűzött cél pedig nem egy átlagos, vallásos színvonal, hanem a tökéletesség. Jézus is beszélt erről, mikor így szólt: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5,48) Mai igénk pedig ezt mondja: Törekedjünk a tökéletességre! Ha valami még nem megy, próbálkozz. Ha nem tudsz megbocsátani, még gyakorolnod kell. Ha félsz a holnaptól, túl sokat aggódsz a jövőd miatt, akkor még van hová edződni. Ha nem szánsz időt a csendességre, akkor még messze vagy a tökéletestől. Ha bizonytalan vagy az örök életed felől, akkor még szükség van az erősítésre.

Gondoljuk át, Testvérek, hogy állunk a hitben? Milyen szinten járunk? Ha nem rég óta keressük az Urat, akkor keressük a megfelelő alapokat, az elemi ismereteket, hogy legyen mire építeni hitünket. Ha azonban már előrébb járunk, tegyünk valamit a fejlődésünkért. Ne akarjunk hónapokon, éveken át ugyanazon a szinten maradni. Ne érjük be azzal az állapottal, ahol most járunk, hanem menjünk tovább. A cél a tökéletesség. Minél jobban hasonlítani az Úr Jézusra.

Mi az, ami elválaszt téged a tökéletestől? Életed mely területét nem adtad még át az Istennek? Mi az, ami hiányzik a továbblépéshez, fejlődéshez? Mi az, ami megkötöz, ami ott tart egy bizonyos szinten? A gazdag ifjú is eljutott egy bizonyos szintre, és nem sok kellett neki a tanítványsághoz. Azt mondta neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj, és kövess engem.” (Máté 19,21) Ő azonban szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Nem tudott szintet lépni, mert nem akart tökéletes lenni. Mi az az életedben, ami miatt nem haladsz előre a hitben? „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre!” Ez az első tanács.

2.A második pedig így hangzik: ne légy elbizakodott! Habár a cél a tökéletesség, ahogyan idáig erről beszéltünk, mégis sokan már a tökéletesség elérése előtt is elszállnak maguktól, és úgy érzik, ők már elég jók. Gyülekezetbe járva mindig lesz olyan körülöttünk, akiről azt gondoljuk, hozzánk képest még kezdő a hitben. Mi már sokat tanultunk, sok prédikációt hallottunk, mi már idősebbek, tapasztaltabbak vagyunk a hitben, ezért elbízzuk magunkat. Mai igénk azonban óvatosságra int, és arra figyelmeztet, hogy igazából csak egy esélyünk van. Ha valaki hitre jut, megtér, közel kerül Istenhez, aztán elbukik, másodjára már sokkal nehezebb lesz talpra állnia. Ha egyszer már jó úton jártunk, és aztán mégis letértünk arról, akkor utána már sokkal kevesebb esélyünk van arra, hogy ismét helyreálljon az Istennel való kapcsolatunk. Nem rajta múlik ez, hiszen Ő mindig vár bennünket, de emberileg nézve igen kockázatos ezt az utat járnunk. Így fogalmaz az Ige: „lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosítattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek, hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten fiát, és meggyalázzák őt.” Ne legyünk elbizakodottak! „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor.10,12) Ne gondoljuk azt, hogy mi kivételek vagyunk. Ha elfordulunk az Úrtól, ha elhanyagoljuk a vele való kapcsolatunkat, akkor lehet, hogy többé nem tudunk már megújulni. Bűnt vallani lehet többször, sőt naponként szükséges is, de megtérni egyszer kell, akkor azonban véglegesen. „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. – mondja Jézus. (Máté 6,24)

Kedves Testvérek! Az Úr Jézussal való találkozásra készülve két üzenetet jegyezzünk meg a mai napon. Először is, ne érjük be az elemi ismeretekkel, hanem vágyjunk a növekedésre. Ha pedig vágyunk erre, akkor tegyünk is érte valamit. Olvassunk el naponta egy zsoltárt. Vegyünk elő minden nap egy éneket. Hordozzunk imádságban valakit. Segítsünk valakinek. Éljük meg a hitünket a gyakorlatban, és fejlődjünk! Lépjünk szintet! Másodjára pedig mindeközben ne bízzuk el magunkat! Ne gondoljuk azt, hogy mi nem tudunk elesni. Inkább haladjunk alázattal, az Úr Jézusra nézve, aki emberré lett értünk, megalázta magát, sőt még meghalni is kész volt azért, hogy minket megmenthessen. Figyeljünk rá, éljünk vele közösségben, és törekedjünk a tökéletességre! Ámen.

Imádkozzunk Istenhez saját szavainkkal, majd pedig az Úr Jézustól tanult imádsággal.

Hirdetések:          

• A Tiszántúli Református Egyházkerület vezetősége a hét elején várható kormányzati bejelentésekhez igazodva fog javaslatot tenni, hogy az adventi és a karácsonyi időszakban hogyan tarthatjuk meg alkalmainkat. Amikor ennek részleteit megismerem, azonnal tájékoztatom a gyülekezeti tagokat.
• Megrendeltem a bibliaolvasó kalauzt, fali naptárat, kalendáriumot, illetve karácsonyi, és egyéb igés kártyákat is lehet majd vásárolni az imaházban. A termékek leghamarabb december 10. után érkezhetnek meg.  
• Továbbra is van lehetőség vásárolni a Keresztyén Manufaktúra igés ajándéktárgyaiból, illetve elhozhatjuk tartós élelmiszer adományainkat, amelyet december 10. körül fognak elvinni a Szeretetszolgálat munkatársai.
• Advent első vasárnapjára felállítottuk a Betlehemi istállót, Isten áldja meg mindazokat, akik ebben segítettek!

Ének: 312.1-4 Várj ember szíve készen, mert jő a hős, az Úr

Áldás: Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében, övé a dicsőség, most és az örökkévalóságban! Ámen. (2 Péter 3,18)