dec
„Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! Mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim.” Jób 29,2; 4-5
Jób nosztalgiázik. Felidézi a múlt örömeit, és visszavágyik a régi időkbe. Felsorolja egykori örömeit, sikereit, és arról beszél, hogy mennyire megbecsülték, tisztelték őt az emberek. Elmeséli, milyen boldog volt, amikor még Isten is, és gyermekei is vele voltak. Ez a mostani monológ azonban sokkal inkább kesergés, mint élménybeszámoló. A régi idők örömeit felsorolva arról beszél Jób, hogy most mennyire rossz neki. Most nincsenek vele a gyermekei, elhagyta őt az Isten, nincs vagyona, sőt, még beteg is. Az emlékezés, a régi időkbe való visszavágyás önsajnálatra indítja. És mivel régen jó élete volt, és most próbákkal kell szembe néznie, csalódott Istenben.
Velünk is elfordulhat, hogy Jóbhoz hasonlóan szeretnénk visszatekerni az idő kerekét. Úgy érezzük, hogy régen minden jobb volt. Fiatalabbak voltunk, erősebbek voltunk, jobbak voltak a körülményeink, lehetőségeink, és közelebb éreztük magunkat Istenhez. „Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! – mondjuk mi is, Jóbbal együtt.
Az ilyen emlékezés azonban nem visz bennünket előre. Sőt, ha mindig csak vissza vágyunk a múltba, akkor könnyen beleesünk az önsajnálat csapdájába. Elégedetlenek leszünk a jelenünkkel. Pedig az is előfordulhat, hogy annak idején nem is volt olyan jó a helyzetünk, mint ahogyan most visszaemlékezünk. Ráadásul, ha mindig csak a múltat fényezzük, akkor Istennel szemben is lesz egyfajta csalódás a szívünkben.
Tanuljunk meg elégedettek lenni, és fogadjuk el Istentől a jelen próbáit, és áldásait. Gondoljuk át, mi az, amiért hálát adhatunk, és vegyük tudomásul, hogy néhány év múlva talán a mostani állapotunkra fogunk vágyakozással visszatekinteni. Istenben bízva, és tőle várva a jövőt, éljünk a jelenben, hálával, és reménységgel. Valljuk együtt az apostollal: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thesszalonika 5,16-18)
Imádság: Köszönöm Uram, mindazt, amim van. Köszönöm, hogy jobban vagyok, mint érdemelném. Bocsásd meg, ha a múltat mindig szebbnek látom, mint a jelent. Ámen.