dec
„Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai.” Jób 30, 26-27
Jób csalódott. Istenhez tartozva azt gondolta, hogy reményteljes jövő vár rá. Amikor sorra születtek gyermekei, amikor növekedett gazdasága, vagyona, Jób szinte biztos volt benne, hogy minden rendben lesz. Isten továbbra is meg fogja őt áldani a családban, az üzleti életben, és egykor majd békével távozhat ebből a földi létből, mint aki sok jót látott életében. Jót remélt, világosságot várt. Ehhez képest azonban rossz jött, sűrű homály érkezett, és nyomorúságban kellett élnie.
Mindnyájan kerülhetünk hasonló helyzetbe. Itt, ebben a földi létben bizony előfordulhat, hogy másként alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt várjuk. Eltervezzük, hogy lesz egy jó állásunk, megfelelő munkahelyünk, aztán nem úgy alakulnak a dolgok. Eltervezzük, hogy megtaláljuk a hozzánk illő társat, aztán mégsem jön össze a boldog házasság. Eltervezzük, hogy szeretnénk gyermekeket, családot, aztán egyszerűen nem érkezik meg a gyermekáldás. Várjuk a fájdalom megszűnését, a javulást, de semmi nem változik. Reméljük, hogy szerettünk fel fog épülni, haza fog jönni a kórházból, és hirtelen elveszítjük, búcsúznunk kell. Sajnos, igen gyakran mondhatjuk mi is együtt Jóbbal: „jót reméltem, és rossz jött.”
Mai igénk rámutat arra, hogy életünk földi szakaszában előfordulhat ilyen. Adventben élve azonban azt is tudhatjuk, hogy az Úr Jézus eljövetele óta biztos reménységünk lehet az örök élet felől. És bár földi körülményeink lehetnek nyomorúságosak, az itteni élet után, az Isten országában folytathatjuk utunkat. Ott pedig minden földi szenvedés véglegesen meg fog szűnni. Így ír erről a Jelenések könyve: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21,4)
A Megváltóba vetett hit nélkül tragédia az élet. Szüntelen nyomorúság, szenvedés, és reménytelen dráma. Jézus Krisztussal azonban már itt, a földön is valódi reménységben élhetünk. Minden próbánkban Ő lehet a kapaszkodónk, és vigasztalónk. „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsoltárok 27,14)
Imádság: Köszönöm Istenem, hogy arra méltatsz, hogy eléd állhatok. Megszólíthatlak, kereshetlek, és Te is válaszolsz nekem Igéd által. Adj nekem alázatot, hogy kellőképpen megszenteljem magamat, amikor hozzád fordulok. Ámen.