„De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr, törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” Zsidók 8, 10
Sokan nem szeretik a szabályokat. Van, aki egyenesen rosszul érzi magát, ha valamilyen előírást kell követnie. Amikor például bevezették az üzletekben a maszk viselés szabályát, sokan lázadtak ellene. Hát micsoda dolog az, hogy már vásárolni sem vásárolhat úgy az ember, ahogy akar. De így van ez az utakon is. Sokan nem bírják elviselni a korlátozó táblákat, és hiába van kitéve a falvakban, hogy csak 30 km/h-val lehet közlekedni, mégis 80-90-nel hajtanak át a településen. Persze olyanok is vannak, akik kötelességtudatból komolyan veszik a határokat, előírásokat. Szinte kényszeresen betartanak minden egyes szabályt, mert ők törvénytisztelő állampolgárok. Istennel kapcsolatban is vannak ilyen lázadó, és ilyen törvénytisztelő emberek. A lázadók mindig szembemennek az Úr akaratával, mert nekik senki sem szabhat határt. A törvénytisztelők pedig kénytelen-kelletlen, de próbálják betartani az előírt dolgokat.
Mai igénk azonban egy harmadik lehetőségre hívja fel a figyelmünket. Aki ugyanis szoros kapcsolatba kerül az Úr Jézussal, az már nem kényszerből, nem kötelességből, hanem belső indíttatásra, örömmel fogja követni Isten vezetését. Az Úr beleírja az övéi szívébe a helyes utat. Amikor pedig jönnek a kísértések, tudni fogják, hogy merre kell menniük.
Nem mindegy, hogy miért követjük az Isten által előírt szabályokat. Ha lázadunk, vagy csak kényszeresen próbálunk „jók” lenni, akkor az egész nem ér semmit. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek. Úgy, mint az Úrnak, és ne úgy, mint embereknek.”(Kolossé 3,23) „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!”(Zsoltárok 100,2) Ha elegendő időt töltünk az Úr Jézus jelenlétében, lesz ideje arra, hogy szívünkbe írja törvényeit. Ha pedig ez megtörténik, akkor nem korlátként fogunk tekinteni a törvényekre, Isten rendelkezéseire, hanem „ösztönösen” tudni fogjuk, hogy mi az, ami jó, ami neki tetsző, és tökéletes, és szívesen fogjuk alkalmazni is mindezt.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy Igéd és Szentlelked által megmutatod számomra, hogy mi az, ami helyes. Bocsásd meg, ha nem szívesen teszem a jót, vagy megpróbálok úgy tenni, mintha örömmel tenném akaratodat. Kérlek, segíts, hogy örömmel tegyem a jót, és hálából Neked éljek! Ámen.