dec
„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön!” Zsidók 12,15
Mára már a kisgyermekek is jól tudják, hogy hogyan terjed egy fertőző betegség. Tisztában vannak vele, hogy milyen óvintézkedéseket kell betartani azért, hogy elkerüljék a megbetegedést. Rendszeresen kezet kell mosni, nem szabad túl közel menni a másikhoz, tartózkodni kell az érintkezéstől, érdemes maszkot viselni, és sokszor ki kell nyitni az ablakot, hogy friss legyen a levegő.
Mai igeszakaszunkban azonban egy olyan súlyos fertőzésről olvashatunk, amelyet még a fenti intézkedések betartásával is el lehet kapni. Hiába minden, ha valaki a közelünkben átadja magát a keserűségnek, bizony, ránk is könnyen átterjedhet ez az állapot. Persze nemcsak elkaphatjuk, hanem mi magunk is lehetünk a hordozói, terjesztői.
De hogyan is lehet részünk ebben a lelki nyomorúságban? A zsidókhoz írt levél szerzője arra figyelmeztet bennünket, hogy a keserűség akkor alakul ki a szívünkben, ha elhajlunk az Isten kegyelmétől. Ki szokott keserű lenni? Az, akinek nem elég az Isten kegyelme. Aki mindig többet akar. Aki mindig mást hibáztat. Aki nem ismeri el, hogy Isten jó hozzá. Aki számára egy félig teletöltött pohár félig üresnek számít.
Vigyázz, hogy az ünnepre készülve ne légy keserű! Ne azt nézd, mi lesz rossz, mi lesz más, hanem keresd az Isten kegyelmét, szeretetét. A karácsonyi történet szereplői sok minden miatt kesereghettek volna. De mivel számukra az Úr Jézus érkezése mindent felülírt, öröm volt a szívükben. Isten megmutatta az Ő kegyelmét az újszülött gyermekben, ők pedig hálásan fogadták az Urat. Légy Te is hálás, elégedett, vedd észre a jót minden napodban, és ne légy keserű. Mert ha az vagy, akkor mások ünnepét, és mások hétköznapjait is könnyen keserűvé változtathatod.
Imádság: „Úr Jézus, nézz le rám, ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár!”