dec
„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. Ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. Ezért bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” Zsidók 13,2; 5-6
Fájó szívvel olvassuk a mai igét, amelyben az Ige a vendégszeretetre bátorít bennünket. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy akár a karácsonyi családi találkozások is veszélybe kerülhetnek. Most pedig a legtöbb család azon vívódik, hogy találkozzanak-e a külön élők, és ha igen, milyen formában. Hogy lesz ebből vendégszeretet? De mielőtt megtorpannánk, olvassuk tovább a mai napra kijelölt szakaszt. Mert miután a szentíró a vendégszeretetre bátorít, ráadásként még két ígéretet idéz az ószövetségből. Az egyik ígéretet Mózes tolmácsolta akkor, amikor Józsuénak átadta a stafétabotot. „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Mózes tudta, hogy Józsué küldetéséhez Isten jelenléte lesz a garancia. Ahogyan őt elkísérte, és vezette az Úr, úgy fogja Józsuét is támogatni. Bármi legyen is a következő lépés, Józsué nem lesz egyedül. A másik idézet pedig a 118. zsoltárból hangzik el: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” Ez a biztató mondat is Isten jelenlétét garantálja.
Vendégek ide, vagy oda, az Úr velünk volt, velünk van, és velünk lesz. És ha már a vendégszeretet megélése volt a téma, érdemes ezt kipróbálnunk az Úrral kapcsolatban is. Fogadjuk Őt, a legkülönlegesebb vendéget az ünnepnapjainkba. Szólítsuk meg, figyeljünk szavára, engedjük be szívünk ajtaján. Hadd legyen ott az ünnepi órákban, az esetleges családi együttléteken, a magányban, vagy közösségben átélt ünneplésben. A vele kapcsolatos vendégszeretetünk azonban ne csak karácsonyig tartson ki, hanem egész életünkben. Sőt, miután behívtuk Őt, ne engedjük el, ne zárjuk ki. Hadd maradjon velünk, hadd legyen támaszunk, és hadd kísérjen bennünket egészen addig, amíg a földi utat követően megérkezhetünk a számunkra elkészített mennyei hajlékba. Ott már Ő lesz a vendéglátó, a házigazda, és mi leszünk a meghívottak. Legyen Övé ezért a dicsőség!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Téged nem kell kétszer hívni. Sőt, Te magad kopogtatsz, hogy bejöhess hozzám, és jelenléteddel erősíts engem. Kérlek, légy velem az ünnepnapokban, szenteld meg a Karácsonyomat, de utána se hagyj el, hanem kísérj, támogass, vezess. Ámen.