dec
„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” János 1,4-5
Karácsony van. A keresztyén világ ünnepel. Ám ez a mostani karácsony mégis más, mint az eddigiek. Nem szervezhetünk ugyanolyan természetességgel, és könnyű szívvel családi összejöveteleket, mint egyébként, mert a járványhelyzet miatt ennek meg van a kockázata. Van, akivel találkozhatunk, és találkozni is fogunk, de van bennünk egy általános bizonytalanság érzés, ami megnehezíti ezt az időszakot. Úgy érezzük, mintha ki lennénk rekesztve a saját családunk közösségéből. Nem ölelhetjük meg egymást úgy, mint korábban, nem látogathatjuk végig az összes családtagot, nagyszülőt. De ha mégis, akkor sem lesz felszabadult ez a mostani ünnep.
Talán most, amikor a mieink minket rekesztenek ki, és amikor mi rekesztjük ki a sajátjainkat, jobban átérezzük, milyen érzés lehetett az Úr Jézusnak ez a földi lét. Testet öltött, tanított, gyógyított, csodákat tett, de az övéi nem fogadták be. Egészen születése pillanatától kezdve kirekesztésben volt része. De azóta is, minden bűnös mozdulatunkban kizárjuk Őt az életünkből.
Legyen más ez a mostani ünnep. Ne rekesszük ki az értünk megérkező Megváltót, hanem hívjuk be, engedjük be, hogy világosságot, ragyogást hozzon az életünkbe. Hozzá közel mehetünk, vele együtt lehetünk, jelenlétében gyógyulhatunk és felüdülhetünk. Szentelje meg Ő az ünnepünket!
Imádság: Drága Úr Jézus! Szeretnék valóban „szent” estét tartani. Ehhez kérem jelenlétedet. Jöjj közel hozzám, áldd meg ünneplésemet, családban, vagy egyedül és ragyogd be az ünnepet! Ámen.