dec
Textus: 1Mózes 18,1-2; 9-15
1Azután megjelent neki az ÚR Mamré tölgyesében, amikor a déli hőség idején a sátor bejáratában üldögélt. 2Fölemelte tekintetét, és látta, hogy három férfi áll előtte. Amint meglátta őket, eléjük futott a sátor bejáratától, földre borult, 3és így szólt: Uram, ha elnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat!
9Azután ezt kérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő így felelt: Itt a sátorban. 10Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és feleségednek, Sárának akkor már fia lesz! Sára közben ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál. 11Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. 12Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e még gyönyörben részem? Meg az uram is öreg! 13De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? 14Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15Sára azonban tagadta: Nem nevettem! – mondta, mert félt. Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél!
Kedves Testvérek! A mostani karácsonyunk sok mindenben más, mint a korábbiak. Számomra is szokatlan például, hogy nincsen nagy alapzaj a prédikáció alatt, hiszen ilyenkor 150-200 fővel szoktunk együtt lenni, és a sok kisebb-nagyobb gyermek jelenléte azért érzékelhető szokott lenni. De azt gondolom, mi még hálásak lehetünk, mert legalább gyülekezeti közösségben is találkozhatunk, hiszen sok református templomban, imaházban nem is tartanak istentiszteletet. Vagy a hely szűke miatt, vagy más emberi tényezők következtében, de úgy döntöttek presbitériumok, lelkészek, hogy az ottani helyzet miatt nem vállalják a találkozást, az istentisztelet megszokott formáját.
De családi körben, saját, otthoni ünneplésünkben is sokuknak szokatlan ez a mostani. A vendégségbe menetel, és vendégfogadás a legtöbb családban, valamiben biztosan eltér a korábbi évek szokásaitól. Vagy nem olyan sokan, vagy nem olyan hosszú időre fogunk találkozni szeretteinkkel, vagy pedig minden ugyanúgy lesz, csak lesz bennünk egy kis óvatosság, aggodalom.
Szokatlan ez a mostani ünnep, de azt kell, hogy mondjam, hogy még a felolvasott ige is elüt az ilyenkor megszokott történetektől. Mert hát Karácsonykor általában hallunk a bölcsekről, pásztorokról, Máriáról és Józsefről, a betlehemi eseményekről, most pedig egy egészen korai ószövetségi történetet olvastam fel. Bevallom őszintén, magamtól én sem lettem volna ennyire kreatív, eszembe sem jutott volna ez az ige, de a bibliaolvasó kalauz alapján éppen erre a hétre van kijelölve számunkra, kiegészítő igeként. Kedves Testvérek, ezen a szokatlan szentestén nézzük meg, hogy mit szeretne nekünk ezáltal az ideillőnek egyáltalán nem mondható történet által üzenni a Mindenható Isten!
A történet előzményeként meg kell említenünk, hogy Ábrahám és Sára nagyon szerettek volna gyermekáldásban részesülni. És bár Isten már korábban megígérte nekik, hogy lesz utódjuk, jó ideig nem teljesült vágyuk. Így aztán Ábrahám és Sára, a kor szokása szerint egy szolgálólánnyal megoldották a dolgot, úgy tettek, mintha az Ő gyermekük lett volna a Hágártól született Izmael. Isten terve azonban nem ez volt. Ő nekik, kettőjüknek szeretett volna utódot támasztani. Amikor azonban ezt az ötletet újra Ábrahám elé tárta, a férfi kinevette az Urat. És ahelyett, hogy elhitte volna, hogy lehetséges, amit Isten mond, inkább azt kérte az Úrtól, hogy a már megszületett Izmael életét oltalmazza. Ezek után érkezett meg az a három férfi, akik a felolvasott szakaszban az Úr követségében jártak Ábrahámnál.
Az egész találkozás egy megszokott vendéglátási folyamatnak indult, hiszen akkoriban pontosan úgy volt illő fogadni az idegeneket, mint ahogyan Ábrahám ezt tette. Tisztálkodási, pihenési lehetőséget kínált nekik, valamint finom étellel is kedveskedett. A szokásosnak indult vendéglátás azonban különleges fordulatot vett, amikor a három férfi Sára felől kezdett el érdeklődni. Sőt, egyikük, mintha ismerné a családot, és annak régi vágyát, azzal állt elő, hogy egy év múlva vissza fog térni hozzájuk, és addigra Sárának fia fog születni.
Amikor ezt Sára meghallotta, bizony, nevetett magában. A szentírás körültekintően le is írja, hogy miért is kételkedett Sára a férfi szavában. Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Sára pedig így gondolkodott: miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem. Majd hozzáteszi: meg az Uram is öreg! Vagyis ez az egész lehetetlen! Emberileg nézve semmi esély nincs arra, hogy Ábrahámnak és Sárának gyermeke szülessen. Fizikai képtelenség.
A követ azonban egy kulcsfontosságú kérdéssel állt elő: Van-e valami lehetetlen az Úr számára? És továbbra is határozottan állította: egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának! És valóban úgy lett. Sára, egy évvel később fiút szült, akiben Isten ígérete valóban beteljesedett.
Kedves Testvérek! Talán szokatlannak tűnhet ez a történet a szentesti istentiszteleten, de valójában tökéletesen beleillik a karácsonyi történet üzenetei közé. Van-e valami lehetetlen az Úr számára? A betlehemi történet azt bizonyítja, hogy nincs. Az Úr Jézus születése kapcsán sokan sok mindenben kételkedtek, mégis rengeteg emberileg nézve lehetetlen dolog valósult meg.
Lehetetlen dolognak tűnt például az a terv, hogy egy csillagot követve napkeletről indulva meg lehet találni a zsidók királyát. A bölcseknek mégis sikerült. Lehetetlen dolog volt az is, hogy a társadalomból némileg kirekesztett pásztorokat hatalmas angyalsereg szólította meg a mezőn, és ezek az egyszerű, vad emberek ott lehettek a Messiás születésének első tanúi között. Ma, a fejlett orvostudomány idejében azt mondanánk, hogy lehetetlen, vagy legalábbis nagyon kockázatos dolog egy barlang istálló körülményei között a világra hozni egy gyermeket. Istennek azonban ez sem volt akadály, sőt ez volt a terve. De már Jézus fogantatása is a lehetetlen kategóriába sorolható, hiszen a Szentlélek szállt Máriára, amikor férfi még nem is érintette.
Az Úr Jézusnak azonban nemcsak a születése, hanem az egész élete, földi küldetése ilyen lehetetlen dolgokról szólt. Ami mások számára lehetetlen volt, az számára nem volt akadály. Betegeket gyógyított, ördögöket űzött, bűnöket bocsátott meg, és életeket mentett. Az idők teljességében pedig, még a halált is legyőzte, és utat nyitott számunkra az életre. Engedte, hogy keresztre feszítsék, meghalt, megjárta a kárhozatot, hogy kiszabadítson minket a bűn fogságából. Lehetetlen volt? Jézusig igen! De az Ő érkezésével, mégis megtörtént.
Kedves Testvérek! Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Isten ma is ezt kérdezi tőlünk. És hozzáteszi: egy év múlva visszajövök hozzád, és meglátod, megáldalak. Vajon hiszünk-e neki?
Lehet, hogy rábólintunk, hát persze, hogyne hinnénk, de közben belül kételkedünk. Erről is szól ez a történet. Sára megpróbálta tagadni hitetlenségét, bizonygatta, hogy dehogy nevettem, az Úr követe azonban ezt mondta: de bizony, hogy nevettél. Igen, előfordul, hogy kételkedünk. Sokan aggódva gondolnak a járványhelyzet kimenetelére. Vajon vége lesz-e valaha? Vajon el fogok-e veszíteni valakit? Mi lesz így a gyermekemmel, családommal, munkahelyemmel? És itt vagyunk, mondjuk, hogy nem nevettünk, de azért nem gondoljuk, hogy egy év múlva jobb lehet a helyzet. És életünk számos területén nem merjük rábízni magunkat az Úrra. Titokban, ott a szívünk mélyén kinevetjük. Lehetetlen, hogy jobban legyek, lehetetlen, hogy jóra alakuljon a sorsom. Azt hiszed, nem nevettél? Nem kételkedtél? De bizony, hogy nevettél!
Az Úr azonban ma is megkérdezi: Van-e valami lehetetlen számomra? Van-e valami, amit ne tudnék megoldani? Ha az első karácsonykor az egész emberiség üdvösségét elintéztem, kifizettem, akkor mi lehet akadály számomra?
Egy év múlva visszajövök, és érkezik az áldás. Kedves Testvérek. Reméljük, hogy egy év múlva ugyanitt, ugyanekkor istentisztelet lesz. De addig is, biztosak lehetünk abban, hogy ha Isten valamit jóra szeretne fordítani az életünkben, meg tudja tenni, és meg is fogja tenni az előttünk álló egy év alatt. Bízzuk hát rá életünket, szeretteinket, gyülekezetünket, nemzetünket, mindenünket, és vegyük komolyan Karácsony üzenetét: Istennél minden lehetséges! Ámen.
A Gyülekezet nevében Áldott Karácsonyt kívánunk!