Karácsonyi élménybeszámolók

¹⁶Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. ¹⁷Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, ¹⁸és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. ¹⁹Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. ²⁰A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. Lukács 2,16-20

²⁵És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. ²⁶Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. ²⁷A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, ²⁸akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ²⁹Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, ³⁰mert meglátta szemem üdvösségedet, ³¹amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, ³²hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. Lukács 2,25-32

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, ³⁷és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. ³⁸Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Lukács 2,36-38

²⁹Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! ³⁰Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. ³¹Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. ³²Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. ³³Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. ³⁴Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia. János 1,29-34

¹⁴Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. ¹⁵János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.  János 1,14-15

Kedves Testvérek!

Ha most megkérdezném, hogy kinek hogyan telt a Karácsony, akkor mindnyájan be tudnánk az elmúlt napok történéseiről. Elmondanánk például, hogy kivel találkoztunk, kivel ültünk egy asztalnál, kivel töltöttük az ünnepi órákat. Be tudnánk számolni az ünnepi menüről, mit ettünk, mit készítettünk, el tudnánk mondani, melyik istentiszteleten vettünk részt, vagy éppen milyen műsort néztünk a tv-ben. Ha az volna a feladat, hogy tartsunk élménybeszámolót, meg tudnánk tenni, mert vannak élményeink, van miről beszélnünk, Isten megtartott bennünket az elmúlt napokban, így ezt az ünnepet is magunk mögött tudhatjuk. Az élménybeszámoló mindig arról szól, amit mi magunk átéltünk. Hiába meséli el a testvérünk, a házastársunk, a gyermekünk, hogy mi történt vele, hitelesen csak arról tudunk számot adni, amit mi éltünk át, ami a mi saját élményünk.

            Pontosan így van ez az Úr Jézussal való találkozásunk dolgában is. Akkor tudunk róla beszélni, élménybeszámolót tartani, ha mi találkoztunk vele, ha mi személyes kapcsolatba kerültünk vele. Nagyon jó, ha hallunk másoktól Krisztusról szóló élménybeszámolókat, de csak arról tudunk hitelesen beszélni, ha nekünk is van vele kapcsolatos tapasztalatunk.

            A kijelölt igeszakaszokban és környezetükben 4 ilyen Jézusról szóló élménybeszámolóra figyelhetünk fel. Egytől egyig olyan emberekről olvashatunk, akik személyesen találkoztak Jézussal, és a vele való találkozás hatással volt az életükre. Nem tudták véka alá rejteni örömüket, a vele való élményüket, hanem a találkozást követően róla akartak beszélni, bizonyságot tenni. Vegyük sorra ezeket az élménybeszámolókat, és nézzük meg, hogyan válhatunk mi magunk is bizonyságtevőkké!

1. Kezdjük először is a Lukács evangéliumából felolvasott szakaszokkal, azok közül is a pásztorok beszámolójával. Miután meghallották Jézus születésének hírét az angyaloktól, rögtön megfogalmazódott szívükben a vágy: menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg. hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr. El is mentek, és az angyalok ígérete szerint meg is találták Máriát, Józsefet és a gyermek Jézust, és elmondták nekik az angyali üzenet részleteit. Amikor pedig hazatértek, nem tudták magukban tartani a látottakat. Olyan dolgot éltek át, amiről mindenképpen beszélniük kellett. Istent dicsőítették és őt magasztalták azokért a dolgokért, amelyeknek ők is szemtanúivá váltak, és egészen biztosak lehetünk benne, hogy életük során nagyon sokszor, sok mindenkinek elmesélték élményüket. Annyira közel kerültek a fölre érkezett megváltóhoz, és annyira kézzelfogható volt számukra Isten jelenléte, szeretete, és betartott ígérete, hogy az egyszerű pásztorokból bizonyságtevő, Krisztus-hirdető küldöttek lettek. Hozzájuk érkeztek angyalok, de ők maguk is angyalokká, szó szerint hírvivőkké válnak az Úrral való találkozást követően.
2. Miután Lukács beszámolt a pásztorok történetéről, két másik szemtanút is megemlít. Közülük az első egy Simeon nevű idős, istenfélő ember volt, akiről sok jót mond a Szentírás. Ez a Simeon Jeruzsálemben élt, és korábban egy olyan ígéretet kapott Istentől, hogy addig nem fog meghalni, amíg saját szemeivel meg nem látja az Úr Krisztusát. Miután a gyermek Jézust körülmetélték, felvitték Jeruzsálembe, hogy a szokás szerint bemutassák az Úrnak, és áldozati ajándékokat adjanak érte, mint elsőszülött fiúgyermekért.

Amikor Simeon a karjába vette a gyermek Jézust, felismerte, hogy Ő az, akire várt. Hálát adott érte, és Istent magasztalta. Bizonyságot tett arról, hogy Jézusban minden nép számára eljött a világosság, és sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben. Örömmel, és hálával beszél róla, és egyben felkészül saját halálra is, hiszen már megkapta azt, amire idáig várt. Így mondta: Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.

            Simeon azért tudott ilyen szavakkal beszélni az Úrról, mert egészen közel került hozzá, karjaiba vette, és a Szentlélek kijelentette számára, hogy Jézus lesz a Messiás, a megváltó.

• De hozzá hasonló élményben volt része egy Anna nevű idős prófétanőnek is, akiről szintén Lukács számol be mai szakaszunkban. Ő is hitben élő, templomos, imádkozással szolgáló asszony volt, aki szintén jelen volt, amikor a gyermek Jézust bemutatták a templomban. Ezt írja róla Lukács: „Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” Anna is szemtanúvá vált, felismerte a Megváltó Jézust, ezért élete hátralevő részében időről időre beszélt erről a különleges élményéről, és magáról a Messiásról.

• Negyedszerre pedig beszélnünk kell Keresztelő János bizonyságtételéről is. Róla már János evangélista számol be részletesen. Egy-egy vele kapcsolatos igeszakaszban úgy tűnhet számunkra, mintha nem lenne biztos a dolgában. Mintha nem tudná, hogy Jézus valóban az a Messiás, akinek az útját ő maga készíti elő. Emlékezhetünk a történetre, amikor János elküldte az ő tanítványait Jézushoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? A mai igeszakaszban azonban már egy magabiztos, bizonyságtevő keresztelő Jánosról olvashatunk. Így olvastuk: másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét. Ő az, akiről én megmondtam: utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. Aztán egy élménybeszámolóval erősíti meg szavait: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia.

            Keresztelő János, szinte lépésről lépésre megmagyarázza azt, hogy miért beszél Jézusról, és miért hisz benne. Találkozott vele, látta rászállni a galambot, ahogyan Isten megígérte neki, megtapasztalta a jeleket, csodákat, amelyek Jézus által történtek, és így, a személyes tapasztalat miatt most már biztos Benne, hogy Ő a Messiás, róla kell bizonyságot tennie.

            Kedves Testvérek! Az imént felsorolt négy történet is azt bizonyítja, hogy a Krisztusról szóló bizonyságtétel csak akkor működik, ha személyes kapcsolatba kerültünk az Úr Jézussal. Ha egészen közel mentünk hozzá. Ha a jelenlétében éreztük a kisugárzását, szeretetét, hatalmát, esetleg be tudunk számolni egy-egy csodáról is, amit ő tett az életünkben.

            A pásztorok ott voltak. Simeon és Anna találkoztak vele, Keresztelő János is, végül megbizonyosodott arról, hogy Jézus az megígért Messiás. De vajon mi, akik itt vagyunk, 2000 évvel később, találkozunk-e az Úr Jézussal? Közel tudunk-e menni hozzá annyira, hogy legyen vele való élményünk? Kicsoda számunkra Jézus? Egy bibliai személy? Egy sokat emlegetett, de megfoghatatlan valaki? A jászolban fekvő kisbaba, a Jézuska, aki az ajándékot hozza? Van-e valami, ami összeköt minket vele? Van-e Jézus élményünk?

Ismét eltelt egy Karácsony, de vajon elmentünk-e egészen Betlehemig, egészen a jászolig, ahogyan a pásztorok tették? Ha nem megyünk hozzá elég közel, akkor nem tudunk róla beszélni. Ha nincs vele élményünk, akkor vajon milyen lesz az élménybeszámolónk? Hogy akarunk bizonyságot tenni róla, beszélni róla másoknak, ha azt sem tudjuk, hogy ki ő, és mit akar a mi életünkkel?

            Heródes király nem tett bizonyságot Jézusról, mert nem találkozott vele személyesen. Megbízta a bölcseket, hogy majd jelezzenek vissza, megtalálták-e a zsidók királyát, de ő maga nem ment el az 5 kilométerre lévő faluba.  A betlehemi fogadósok nem tudtak beszámolni Jézusról, mert nem engedték őt be, nem adtak neki szállást. Ott voltak a közelében, de nem nézték meg, nem kerültek vele kapcsolatba. Aztán később, a főpapok, írástudók Jézus feltámadásáig egészen biztosan nem hirdették az ő tetteit, mert nem akarták felismerni, elfogadni, és csak halála után nyílt fel a szemük, amikor a templom kárpitja kettéhasadt.

            De vajon mi a helyzet veled és velem? Tudunk-e bármit is mondani az Úr Jézusról? Van-e vele élményünk? A mai igeszakaszok által azt üzeni számunkra az Úr, hogy menjünk hozzá közelebb. Ha csak mindnyájan egy lépést tennénk felé, máris hitelesebb lenne a mi gyülekezetünk. Ha mindenki egy kicsivel többet olvasna igét, egy kicsivel kitartóbban imádkozna településünk hitetlenjeiért, ha csak egy kevéssel többször hoznánk fel beszélgetéseinkben Istent, máris jobb lenne a helyzet, és nagyobb lenne az Ő dicsősége.

            Ha van élményünk, ha közel kerültünk hozzá, akkor nem tudunk csendben maradni. Ahogyan a tanítványok mondták: nem tehetjük meg, hogy nem mondjuk el azt, amit láttunk és amit hallottunk. Akarsz-e bizonyságtevő lenni? Akarsz-e áldott küldött lenni, aki tud hitelesen beszélni az Úrról? Ha igen, akkor lépj közelebb az Úrhoz, imádságban, igében, bűnlátásban, és fontossági sorrendben, és meglátod, milyen jó élmény lesz. Élmény lesz napról napra megtapasztalni az Ő irgalmát, szeretetét, élmény lesz megosztani másokkal mindezt, és jól fogod magad érezni, mert amiről beszélhetsz, az a legnagyobb örömhír a világon. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. Hát ne csak lássuk, ne csak halljunk róla, hanem hirdessük is, mert erre hívott el bennünket az Úr. Ámen.

Hirdetések:

• Alkalmaink Tiszanagyfaluban: Dec. 31. 18.00 – Óévi istentisztelet; Jan.01. 11.00 – Újévi istentisztelet
• Alkalmaink Virányoson: Jan. 3. 9.30 – Újévi istentisztelet
• Az ünnepi szolgálatokra való felkészülés miatt, a következő két hétben nem lesz a megszokott módon kiosztott reggeli áhítat. Legközelebb január 10.-én küldjük az áhítatokat. A vasárnapi igehirdetést továbbra is kiosztjuk.
• Minden kedves Testvérünknek Boldog Új Évet Kívánunk szeretettel! Sok erőt, jó egészséget, lelki békességet, és Isten irgalmát kívánjuk a 2021-es évre.