dec
1Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. 2Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! 3A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! 4Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. 5Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: 6reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. 7Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, 8ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. 9Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. 10Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. 11Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? 12Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! 13Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! 14Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! 15Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! 16Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! 17Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!
Zsoltárok könyve 90
Kedves Testvérek! Ilyenkor, az év utolsó napján sokan, sokféleképpen szoktunk visszatekinteni a mögöttünk levő 12 hónapra. Az emlékezés azonban könnyen panaszáradatba, önsajnáltba torkollik, mert bár voltak örömeink is, sokszor inkább a rossz dolgokra gondolunk vissza. Ha most megkérdeznénk, hogy mi történt 2020-ban, először, valószínűleg mindenkinek ugyanaz jutna az eszébe. Megemlítenénk az iskolabezárásokat, beszélnénk arról, hogy voltak hetek, amikor még a templomban sem találkozhattunk, elmaradtak gyülekezeti alkalmak, táborok, családi találkozások, és bizony szinte minden családban volt egészségügyi probléma. Vagy megbetegedett valaki a szeretteink közül, vagy akár ravatal mellett is meg kellett állunk, mert elvesztettünk valakit. Így aztán, könnyen arra juthatunk, hogy jobban járunk, ha vissza sem tekintünk az elmúlt évre, mert sokunk számára csak szenvedés, kínlódás, vagy megpróbáltatás volt benne.
Felolvasott igénkben, a jól ismert 90. zsoltárban, Mózes is hasonlóan szomorú, sőt már-már pesszimista hangnemben kezdi sorait. Felhívja a figyelmet Isten nagyságára, örökkévaló voltára, és mindeközben észreveszi, hogy mennyire törékeny és mulandó az emberi élet. „A halandót visszatéríted a porba és ezt mondod: térjetek vissza, emberek. Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű, reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.”
Úgy tűnik, Mózest is elérte az aggódás és a csüggedés állapota, mert szeretteivel kapcsolatban, és saját életére nézve is rájön, minden mulandó. Elmúlik a jólét, az egészség, a boldog családi élet, a munka gyümölcse, az egész életünk szinte egy szempillantás alatt semmivé lesz.
Ezt a felismerést pedig még inkább megnehezíti a hiábavalóság érzése. Így fogalmaz Mózes: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság.” Vagyis nemcsak mulandó az életünk, hanem igazából hiábavaló fáradság az egész. Megszületünk, tanulunk, dolgozunk, házasodunk, vagy egyedül élünk, boldogulunk, vagy szenvedünk, de bárhogy is legyen, ugyanaz a vége. Jön a betegség, jön a baleset, vagy egyszerűen csak megáll a szívünk, és vége van az egésznek. Nem tudjuk visszahozni egymást, minden haláleset után megy tovább az élet, és egyszer mindnyájan itt hagyjuk ezt a földi létet.
Kedves Testvérek! Ha csak eddig tartana a zsoltár, nyugodtan elkeseredhetnénk, és lelki értelemben a kardunkba dőlhetnénk, és mondhatnánk: jól megvigasztalt bennünket az Isten, jól összefoglalta ez az ige a mögöttünk levő év hangulatát, így aztán van értelme belevágni egy újesztendőbe! A jó hír azonban az, hogy a 90. zsoltárnak nem ez a vége.
Mert bár Mózes őszintén fogalmaz az emberi élet mulandóságával kapcsolatban, és reálisan látja a földi élet dolgait, mégsem roskad magába, hanem Isten felé fordítja tekintetét. Nem arra jut, hogy nincs értelme élni, hanem pont az ellenkezőjét fogalmazza meg: Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Vagyis ha már ennyire mulandó az élet, akkor legalább azokkal a napokkal, évekkel éljünk jól, amit kaptunk. Használjuk ki az időnket. Emellett azonban egy másik fontos üzenetet is megfogalmaz, és ma inkább ezt szeretném kiemelni. Így kéri Mózes Istent: Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Vagyis minden napodat kérd el Istentől. Minden napodban adj hálát azért, amid van, amit kaptál, aminek örülhetsz, és tanulj meg örülni az Isten által elkészített kisebb-nagyobb ajándékoknak. Mintha azt mondaná Mózes: Élj napról napra! Ez nem a „Carpe diem!” életérzés, amikor „minden mindegy” alapon halmozzuk az élvezeteket, és csak önmagunkkal foglalkozunk, hanem ez a naponkénti hálaadás, és Istenre való hagyatkozás életformája.
Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Ez azt jelenti, hogy amikor felébredek, nem azon kezdek el gondolkodni, hogy milyen rossz nekem, milyen rossz volt az előző napom, és milyen nehéz helyzetben leszek a következőn, hanem átgondolom, hogy milyen örömöt kínál nekem ma az Isten.
Ma még örülhetek, mert élek. Felébredtem. A világon naponta körülbelül 150.000 ember hal meg, én pedig ma sem voltam közöttük. Aztán ébredés után körbenézhetek a házban, vagy gondolatban felsorolhatom szeretteimet, családtagjaimat, és ismét nyugtázhatom: nem vagyok egyedül. Még ha talán egyedül élek is, van rokonom, van testvérem, barátom, szomszédom, lelki testvéreim. Hálás lehetek értük is. Manapság, amikor szinte hetente újabb közeli vagy távoli ismerősök távoznak közülünk, minden napnak örülhetünk, amikor a mi szeretteinkkel kapcsolatban nem érkezik rossz hír.
Aztán, ha tovább gondolom az életemet, eszembe juthatnak a körülményeim. Van tető a fejem fölött, van ennivaló az asztalomon, így-úgy, de van fűtés, meleg víz, áram, autó, telefon, tv, sőt a szükséges dolgoknál sokkal több. Aztán átgondolhatom testi dolgaimat is. A lélegeztető gépekről szóló híradások időszakában értékelnem kell azt, hogy kapok levegőt, rendben van a tüdőm. Sok-sok embernél jobb helyzetben vagyok, ha talpra tudok állni, és el tudom látni magamat. Millióknál vagyok áldottabb helyzetben, ha nem kell gyógyszert szednem, vagy ha a gyógyszer, amit szedek, hatékony, és csökkenti a bajt, a fájdalmat, a helyzet romlását. Érdemes ezért is naponként hálát adni.
Aztán a mögöttünk levő évben azt is megtanultuk, hogy hálásak lehetünk azért, hogy van templomunk, és tarthatunk istentiszteletet. Ilyen értelemben jó, hogy egyelőre enyhe telünk van, hiszen probléma nélkül tarthatjuk alkalmainkat a templomban. És sokáig folytathatnánk a sort azokkal a dolgokkal, amikért hálásak lehetünk, de a lényeg az, hogy próbáljuk meg átvenni Mózes szemléletét.
Ne csak az elmúlást, hiábavalóságot vegyük észre, hanem az újévben is kérjük el napról napra Isten kegyelmét, és adjunk hálát napról napra az Ő szeretetéért, gondoskodásáért. Vegyük észre a mindennapi örömöket, és vigadjunk, örüljünk, mert hozzá tartozhatunk, az Ő megváltott gyermekei lehetünk, és így a földi, mulandó élet után nála folytathatjuk utunkat. Kérjük Istent, hogy ne csak a mindennapi kenyerünket, hanem mindennapi örömünket is adja meg számunkra naponként. Mert ha megteszi, akkor bármit hozzon is a 2021-es év, hálásak leszünk, mert belé kapaszkodunk, és nála vigaszra, megelégedésre, sőt, sok-sok örömre is lelhetünk. Így lépjünk át az Új évbe, napról napra Istenre tekintve, és az Ő kegyelmében bízva. Ámen.