jan
22Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. 25János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. 26Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. 27János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. 28Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. 30Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. János 3,22-30
Kedves Testvérek! Az elmúlt napokban sokszor hallhattunk, olvashattunk különböző jókívánságokat az újévre vonatkozóan. Boldog újévet kívánunk! Sok erőt, jó egészséget az új ében! Sikerekben, eredményekben gazdag 2021-et kívánunk! A legtöbb ilyen jókívánság arra irányul, hogy az előzőhöz képest jobb legyen ez az év. Nem véletlenül szoktunk ilyenkor különböző célokat, terveket megfogalmazni, hiszen ha valamikor, hát ilyenkor motiválhat bennünket az újév, az új lehetőség, és segíthet abban, hogy változtassunk életünkön, és egy-egy új szokást építhessünk bele a mindennapjainkba. A cél mindig az, hogy jó irányba haladjunk, hogy növekedjünk, gyarapodjunk, fejlődjünk. Hogy egy év múlva azt tudjuk majd mondani: igen, jobban nézek ki, jobban érzem magam a bőrömben, jobb az anyagi helyzetem, jobb állapotban vannak a kapcsolataim, és eredményes évet zártam.
Ehhez a fejlődés alapú tervezéshez képest homlokegyenest mást mutat számunkra mai történetünkben Keresztelő János. Nem azt mondja, hogy én vagyok a legnagyobb, én nekem kell még tovább fejlődni, növekedni, újabb eredményeket elérni, hanem Krisztusra mutat, és vallja: „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Mai istentiszteletünkön vizsgáljuk meg ezt az érthetetlen, hozzáállást, és nézzük meg, hogy az élet mely területein alkalmazhatjuk ezt. Keresztelő János három mondatát emeljük ki, és gondoljuk át, mit üzen ma általuk a mi szerető Istenünk.
Az első jánosi kulcsmondat így hangzik: Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Ahhoz, hogy megértsük ezt a mondatot, tudnunk, kell az előzményeket. A felolvasott igeszakaszból kiderült, hogy volt egy olyan átmeneti időszak, amikor még Keresztelő János is szolgált, és már Jézus is elkezdte munkáját. János is keresztelt, neki is voltak tanítványai, őt is sokan hallgatták, de már Jézus is elindult ezen az úton, ráadásul helyileg mindössze néhány kilométerre tevékenykedtek egymástól. Bár ebben az igében úgy olvastuk, hogy maga Jézus is keresztelt, más bibliai helyek részletesen kifejtik, hogy Jézus jelen volt a kereszteléseknél, de a gyakorlatban a tanítványai végezték azt. A lényeg az, hogy egyre többen követték az Urat, és egyre kevesebben maradtak meg Keresztelő János mellett. Ezért is kezdtek el panaszkodni János követői. Hiszen ők sikeres, eredményes, elismert tanítványok szerettek volna lenni, egy olyan embernek a követői, aki a legjobb, a legvonzóbb. Szinte vetélytársnak érezték Jézust, és az ő tanítványi seregét, és nem értették, hogy nekik miért mehet olyan jól a szekér.
Ezért hívták fel János figyelmét a növekvő problémára: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.” János azonban megpróbálja megmagyarázni nekik, hogy azok az áldások, amelyek Jézus munkáján vannak, fentről, Istentől érkeznek. Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Vagyis, ha Jézust követik, ha Ő a népszerűbb, akkor azt Isten is úgy akarja.
Kedves Testvérek. Ez a mondat az alázat egy különleges módjára tanít meg bennünket. Mert könnyen előfordulhat, hogy János tanítványaihoz hasonlóan a mi szívünket is elönti az irigység. Megpróbálunk Istennek tetsző módon élni, Őt követjük, Őt szolgáljuk, és közben azt látjuk, hogy a másiknak jobban megy a sora. Van, hogy a másiknak jobban elismerik a munkáját, szolgálatát. Előfordul, hogy a másik eredményesebb. Jobban alakul a családi élete, jobb az egészsége, vagy szebb a háza. Ha látjuk, hogy a másiknak jobb, ösztönösen úgy érezzük, hogy nekünk rosszabb. Keresztelő János azonban arra mutat rá, hogy az evilági dolgokat Isten adja mindnyájunknak. Nyilván, van olyan, hogy az ember bűnnel, csalással szerez nagy vagyont magának, de az élet legtöbb területén Isten az, aki adhat is, és el is vehet. Nekünk nem az a dolgunk, hogy a másik helyzetét vizsgálgassuk, és irigykedve bosszankodjunk, hanem az, hogy a saját, Istentől kapott, és tőle átvett kincsekkel jól bánjunk. Ahogyan a talentumok példázatában az egyik ember 5 talentumot, a másik hármat, a harmadik csak 1-et kapott, úgy osztja szét az Úr áldásait, az ő bölcsessége szerint. Nekünk a sajátunkat kell kamatoztatni, azzal kell jól élni. Minden irigység, és önsajnálat teljesen értelmetlen, és haszontalan. Aki irigy, az magából, és magának szeretne többet, s így nagyon messze áll Keresztelő János hozzáállásától.
De menjünk is tovább János második kulcsmondatára. Amikor tanítványai Jézussal kapcsolatban kérdezték, így válaszolt: „Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.”János kezdettől fogva határozottan kijelentette, hogy nem ő a lényeg. Az ő küldetése az, hogy a Messiás útját előkészítse. Éppen ezért nem is érti, hogy tanítványai miért akarják őt összemérni Jézussal. Mintha versenyeznie kellene azzal, akinek az útkészítője. János nagyon jól tudja, hogy nem ez a feladata. Nem ő a lényeg. Nem neki kell híresnek, népszerűnek lennie, hanem éppen Jézus küldetését kell megfelelő módon előkészítenie. Ha pedig Jézus már népszerűbb nála, az teljesen rendben van. Amiatt neki nem fáj a feje. Sőt, talán ő örül a legjobban Jézus sikerének.
Egy szemléltető képet is hoz erre, a közel-keleti házasságkötési szokásokkal kapcsolatosan. „Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé.” Abban az időben a vőlegény barátja egyfajta előkészítő szerepet játszott a menyegzőn, a vőlegény nevében intézkedett az esküvővel kapcsolatos dolgokban. Nem ő házasodott, nem az övé lett a menyasszony, de mint jó barát, nagyon örült a vőlegény örömének. A vőlegény érkezésekor, amikor meghallotta annak hangját, öröm töltötte el a szívét, mert megtette szolgálatát, és boldognak látta barátját.
Kedves Testvérek! A Krisztusnak való szolgálatban létfontosságú ez a fajta hozzáállás. Lelkipásztorként, hitoktatóként, vagy bármilyen gyülekezeti szolgálatban jeleskedő egyháztagként tudnunk kell, hogy nem mi vagyunk a lényeg. Amikor szolgálunk, mindig azzal kell kezdenünk: nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Nem az a legfontosabb, hogy engem, mint lelkipásztort tiszteljenek, szeressenek, hogy én legyek elismert, hogy én legyek a fő példakép, hanem arra kell törekednem, hogy az Úr Jézushoz vezessek másokat. Hiába kerül valaki jó kapcsolatba velem, attól még nem lesz üdvössége. Hiába fog miattam ifire, vagy gyülekezetbe járni valaki, hiába fogják miattam élvezni a hittanórát, ha nem az Úr Jézusra mutat az életem, akkor nem jól végeztem a dolgomat.
És így van ez más jellegű szolgálatokban is. Ha én vagyok a lényeg, az én munkám, az én adományom, az én megbecsülésem, akkor valahol félrement a szolgálat. Nem én vagyok a Krisztus. Nem nekem kell naggyá lennem, hanem neki. Csak akkor van értelme egy-egy gyülekezeti szolgálatnak, ha az ő dicsőségét tudom szolgálni. Ha az Ő dicsőségét építem a tudásommal, a munkámmal, odaszánt időmmel, adományommal, vagy bármivel.
De még a családi közegben is érvényes ez. Nagyon jó, ha szeretnek minket a körülöttünk lévők, és nagy ajándék, ha a templomba járó, hitben élő szülőként, nagyszülőként, szomszédként tartanak minket számon, de valahogy úgy kell terelgetni a ránk bízottakat, hogy az Úrral is személyes kapcsolatba kerüljenek. Hogy akár nélkülünk is tudjanak hozzá imádkozni, és rá figyelni. Fontos, hogy előkészítsük az Úr útját, beszéljünk róla, tanítsuk a ránk bízottakat, de el kell jönnie egy pontnak, amikor már elengedjük a tanítványok kezét, a háttérbe vonulunk, és örülünk, hogy megtalálták az Urat, az igazit, a Megváltót. Ebben is példaértékű volt Keresztelő János, aki érzékelve Jézus sikerét, örömmel adta át neki a terepet.
„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” – mondja János. Ez mai harmadik kulcsmondatunk. És ez a mondat tulajdonképpen összefoglalja az első kettőt. Ahogy Keresztelő János élete Krisztusra mutatott, úgy kell nekünk is arra törekednünk, hogy minél nagyobb százalékban Ő töltse be a szívünket. Minden földi nyomorúságunknak, és szenvedésünknek az az oka, hogy legtöbbször mi akarunk növekedni. Mi szeretnénk fontosabbak, elismertebbek lenni, és nem számít, ha Ő a háttérben marad. Minden baj ott kezdődik, amikor az időnk jelentős részét az teszi ki, hogy magunkat akarjuk fejleszteni, gyarapítani, okosabbá, sikeresebbé tenni. Amikor a célunk az önmegvalósítás. Pedig a valódi küldetésünk az Úr Jézus megjelenésének előkészítése. Az, hogy minél többen megismerjék Őt, hozzá kötődjenek, és benne higgyenek. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Neki kell növekednie az időbeosztásomban, a családi életemben, neki kell növekednie a házasságomban, és a családi szerepeimben. Neki kell növekednie a másokkal való kapcsolatomban, a munkámban, de még a gyülekezeti szolgálataimban is. És közben pedig nekem kisebbé kell lennem. Egyszerre ketten nem lehetünk nagyok. Vagy Ő, vagy én.
Kedves Testvérek! Az újévi tervezésnél, egyéni célkitűzéseinknél legyen iránymutató számunkra Keresztelő János mai példája. Tanuljunk tőle alázatot, Krisztusra mutatást, és így legyünk az Úr érkezésének előkészítői. Tegyük ezt azért, mert Ő is megtette értünk, hiszen megalázta magát, emberré lett, felvette a bűneinket, testi és lelki értelemben is a lehető legnyomorultabbá, legkisebbé lett, azért, hogy minket felemeljen, és az Atya számára felbecsülhetetlen értékké tegyen. Legyen ezért övé a dicsőség most, és örökkön örökké. Ámen.