jan
„Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.” János 5,1-3
A történet bevezetése szerint, Jézus épp Jeruzsálembe tartott, a zsidók ünnepére. Az ilyen események sok ezer embert vonzottak. Felbolydult a város, utcai árusok lepték el a központi tereket, és nagy volt a felhajtás. Bizonyára a tanítványok is vágytak ebbe a forgatagba, hiszen mégiscsak a fővárosról, és az ünnepről volt szó. Mielőtt azonban megérkeztek volna Jeruzsálembe, Jézus megváltoztatja az irányt. Letérve a központba vezető útról, a Betesda nevű medencéhez megy, ahol betegséggel küszködő emberek sokasága várta a víz megmozdulását. Vakok, sánták, sorvadásosak, és sok más kórtól szenvedő beteg sínylődött ezen a helyen. Volt, aki csak néhány hete, mások már évek, évtizedek óta itt tengették napjaikat, hátha egyszer majd ők érnek bele először a gyógyító vízbe.
Mai igeszakaszunk egy 38 éve szenvedő ember történetét örökíti meg, akinek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem volt segítsége. Tulajdonképpen hiába ült ott, hiszen mindig volt valaki, aki hamarabb odaért a vízhez. Erről a reménytelen helyzetről számolt be Jézusnak is.
De mit keres itt a Megváltó? Miért jön egy ilyen nyomasztó hangulatú, siralmas helyre a zsidók királya, aki mehetne a városba is, hogy ünnepeljen, és elfelejtse ezt a szörnyű helyet? Hát azért, mert neki ez a küldetése. Ezért jött. Ő a mennyei dicsőségből alászállva, felvette ezt a nyomorult emberi testet, közöttünk járt, tanított, gyógyított, majd meghalt és feltámadt, hogy megmenthessen bennünket. Magára vette a bűnt, és megjárta a kárhozatot, hogy nekünk életünk legyen. Ahogyan a 38 éve beteg férfi teljesen új esélyt kapott, és új életet kezdhetett, úgy kapunk mi is új lehetőséget, ha találkozunk Vele. Adjunk hálát az Ő irgalmáért, és örüljünk, hogy ő nem a maga dicsőségét, jólétét kereste, hanem rajtunk akart és akar ma is segíteni.
Imádság: Nem is tudom, mi lenne velem, ha egy napra nem gondolnál rám. Köszönöm, Uram, hogy Te naponta lehajolsz hozzám, meghallgatod a napi panaszomat, és kinyújtod segítő jobbodat. Kérlek, segíts, hogy ne éljek vissza szereteteddel, és én is gyakoroljam az irgalmasságot. Ámen.