jan
„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék? Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom. Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” Zsoltárok 27, 1-3; 10; 13-14
Ha végigolvassuk a 27. zsoltárt, kiderül belőle, hogy Dávid életében bizony voltak próbák. Voltak ellenségei, volt, hogy saját bűne miatt szenvedett, és sok-sok nyomorúságon is keresztül kellett mennie, mire a választott nép királya lett. Ha csupán a próbáira nézett volna, csupa szomorúság áradna szavaiból. Beszélhetett volna félelmeiről, aggodalmairól, leírhatta volna rettenetes ellenségeit, és azokat a megpróbáló körülményeket, amelyekben időnként része volt.
Dávid azonban teljesen máshonnan közelíti meg helyzetét. Mielőtt a próbákról beszél, Istenre gondol. Tisztázza, hogy ki is az ő Istene, és ebben a tudatban beszél a nehézségekről. „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” Ez a nyerő taktika. Ne a félelmekre, aggodalmakra figyeljünk, hanem mindenek előtt az Úrra. Az Ő hatalmára, erejére, szeretetére. Hasonlóan beszél Pál apostol a római levélben. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31) Reménykedjünk hát Benne, és amikor a gonosz megkörnyékez bennünket a félelmekkel, aggodalmakkal, kapaszkodjunk az Úrba, aki ma is velünk jön, és elkísér bennünket!
Imádság: Köszönöm Istenem, hogy Te hatalmas és szerető Úr vagy. Kérlek, légy velem ma is!