feb
„Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” János 8,12
Jézus szavai ezúttal is mély üzenetet hordoznak magukban. Milyen jó, hogy Ő ma is szól.
Először is beszél önmagáról. „Én vagyok a világ világossága.” Bár a farizeusok itt még megpróbáltak belekötni Jézus hitelességébe, nagypénteken mindenki számára egyértelmű lett, hogy Ő az Isten Fia. Azt hitték, hogy ők jobban tudják az irányt, közben pedig másokat is félrevezettek. Soha ne gondoljam nagyobbnak a magam fényét, mint amilyen az valójában. Jézus a Világ Világossága, én legfeljebb egy pislákoló mécsessel érek fel.
Másodszor Jézus beszél az útról, amelyen vele járhatunk. Ha Őt követjük, biztosak lehetnek lépteink. Ahogyan a fényben jobbak a látásviszonyok, úgy lehetünk biztonságban, amikor az Úr nyomában járunk. Jó tudni, hogy a Jó Pásztor ma is megmutatja az irányt, és mögötte világosságban járhatunk.
Harmadszor pedig az Úr beszél a végső célról is. Ha ugyanis Őt követjük, nem a semmibe vezet az út. Nyomában mi is elnyerhetjük az élet világosságát, vagyis üdvösségünk lehet. Már itt, ezen a földi úton is tudhatjuk, hogy vár ránk a vele való örök közösség, és az a csodálatos hely, „amelyet szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, hiszen ezt készítette el az Úr az őt szeretőknek.
Ő a Világ Világossága. Nekünk mindössze az a dolgunk, hogy mint a napraforgók, kövessük a fényt, fordítsuk felé tekintetünket, és élvezzük melengető sugarait. Ámen.
Imádság: Drága Úr Jézus! Egy sötét világból kiáltok hozzád, és kérlek, hogy áraszd rám fényedet. Hadd lássam, merre kell haladnom, hogy végül hozzád érkezhessek meg. Ámen.