feb
„Ekkor a farizeusok megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szememre, aztán megmosakodtam, és most látok. Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” János 9,15-16
A vakon született ember meggyógyítása kapcsán többféle vélemény is megfogalmazódott Jézussal kapcsolatban. A farizeusok egy része például azt állította, hogy a szombati törvények megszegése miatt „nem lehet Istentől való ez az ember.” Mivel Jézus szombaton gyógyított, biztosan nem Isten küldte – gondolták. Más írástudók azonban úgy vélték, hogy ilyen csodákra és jelekre bűnös ember nem volna képes. Számukra maga a gyógyítás csodája volt a bizonyíték. Ismerték a meggyógyított férfit, tudták róla, hogy születése óta nem látott, most pedig azzal kellett szembesülniük, hogy megnyílt a szeme világa.
Egy harmadik hozzáállást mutat be számunkra a meggyógyított férfi szüleinek megszólalása. Ismerve a farizeusok Jézus-gyűlöletét, inkább elhárították magukról a felelősséget. „Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Bár meggyógyult a fiuk, mégsem volt elég bátorságuk ahhoz, hogy Úrnak vallják Jézust.
A negyedik vélemény azonban az összes többit felülírja. Maga a meggyógyított ember szólal meg, és így mondja: „Sarat tett a szememre, aztán megmosakodtam, és most látok.” Később pedig hozzáteszi, hogy szerinte Jézus próféta. A puszta tény, hogy meggyógyult, bizonyító erejű. Idáig vakon élt, koldus sorban, céltalanul tengette életét, mert a társadalom kitaszította, most azonban minden megváltozott. Nemcsak látást kapott, hanem hit is ébredt benne, hiszen Jézust prófétának vallotta. Érezte, hogy Ő nem egy átlagos tanító, hanem hatalmas Úr. És nemcsak érezte, hanem beszélt is róla. Ő nem terelte el a felelősséget, ahogyan szülei tették, hanem személyes szabadulása alapján bátran beszél gyógyítójáról.
Ma is sokféle vélemény hangzik el Jézusról. Van, aki tagadja létét, és nem hisz benne. Mások pozitívan állnak hozzá, nem tagadják, de nem akarnak a közelébe kerülni. Aztán olyanok is vannak, akik elterelik a témát, és úgy tesznek, mintha nekik nem kellene állást foglalniuk. Ha azonban kapcsolatba kerültünk vele, és megéreztük szabadítását, jelenlétét, nem tudunk nem beszélni róla. A tények magukért beszélnek. A saját Isten-élményeink bizonyító erejűek. Nem kell magyarázkodni, érvelni, bizonyítékokat keresni, mert az egész életünk egy nagy bizonyíték. Egyszerűen, ahogy a meggyógyult férfi tette, számoljunk be másoknak az Úr szabadításairól.
Most látok. Most meggyógyultam. Most helyreállt egy kapcsolatom. Most kaptam egy új lehetőséget. Most megszabadultam egy káros szokástól. Most letettem a poharat. Most megbocsátottam egy régi haragosomnak. Legyünk hálásak az Úr szabadításaiért, és beszéljünk róla másoknak is!
Imádság: Köszönöm Uram, hogy az én életemben is tettél már csodát. Kérlek, segíts, hogy másoknak is el merjem mondani, hogy hogyan segítettél rajtam! Ámen.