feb
Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! 7Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! 8Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted. 9Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, 10ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. 11Az ÚR vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. 12Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá. 13Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, 14akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. – Az ÚR maga mondja ezt.
Ézsaiás 58,6-14
Ha bemegyünk az imaházban lévő a lelkészi iroda helyiségébe, az ajtó mellett jobb oldalon ki van függesztve egy kis igés tábla, amelyen az imént hallott igeszakasz található. Ezt a kis táblát akkor kaptam, amikor a teológia elvégzése után Debrecenben lelkésszé szenteltek. A lelkészszentelés úgy néz ki, hogy a palástos, frissen végzett lelkészek a Nagytemplomban, az úr asztala körül letérdelnek, és mindenki kap egy áldó igét valamelyik esperestől. Az én fejem felett ez az ige hangzott el, és már akkor is rácsodálkoztam arra, hogy milyen sok csodálatos ígéret van benne.
Gondoljunk csak bele. Ki ne vágyna például Isten vezetésére? Rengeteg olyan helyzet van az életünkben, amikor úgy érezzük, jól jönne valamiféle iránymutatás. Jó lenne, ha kapnánk a postaládánkba egy levelet Istentől, amiben le lenne írva, hogy mi a helyes döntés, merre kell továbbmennünk. Jó lenne, ha bibliaolvasás közben könnyebben megértenénk Isten vezetését. Vagy mennyire építő volna, ha minden vasárnap meghallgatott igehirdetésből legalább egy mondatot hazavinnénk magunkkal, és tudnánk alkalmazni mindazt, amit a gyenge emberi szavak által Isten megpróbál átadni nekünk. Sokszor azonban csak várjuk a vezetést, de nem érkezik meg. Úgy érezzük, magunkra maradtunk kérdéseinkben. Nem értjük miért hallgat az Isten, vagy ha üzen is valamit, miért pont olyat üzen, ami nincs az ínyünkre.
Ézsaiás azonban azt mondja: az Úr vezet majd szüntelen. Mutatni fogja az irányt. Meglátod, nem fogsz eltévedni! De jó lenne ezt megtapasztalni. Milyen csodálatos érzés lenne valahogy úgy látni, tapasztalni Isten vezetését, ahogyan annak idején Mózes látta a tűzoszlopot és a felhőoszlopot, és szemtől szembe beszélt az Úrral. Vajon melyikünk ne vágyna ilyen vezetésre?
De ott van ebben az ígéretben a megelégedés dolga is. Kopár földön is jól tart téged! Vagyis a jóléted nem a körülményeidtől fog függni. Nem azt mondja, hogy a legjobb földön, az édenkerti állapotokban fog jól tartani, hanem azt, hogy kopár földön. Tehát még ha a külső körülményeid nem is a ideálisak, akkor is gondoskodik rólad. Jól tart téged. Bárcsak ezt is megtapasztalhatnánk. Milyen jó volna Józsefhez hasonlóan egész életünkben érezni Isten gondoskodását. Róla írja azt az ige, szinte minden körülménye között, hogy vele volt az Úr. Vele volt a kútban, vele volt, amikor rabszolga sorba került, vele volt a börtönben, és amikor egy-egy helyszínen felemelkedett, magas beosztásba került, és Isten gondoskodott róla. Jól tartotta. Mindenhol megszerették, megbecsülték, és idővel mindenhol jóra fordult a sora. Kopár helyszíneken élt, voltak megpróbáltatások az életében, de az Úr vele volt, és odafigyelt rá. Bizonyára mi is szívesen elfogadnánk egy ilyen ígéretet!
De még mindig van tovább. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Vagyis az ézsaiási próféciában Isten áldott életet is ígér az övéinek. Milyen is egy jól öntözött kert? Olyan, amiben gyönyörködnek az emberek. Amire jó ránézni. Jó ott lenni az ilyen áldott emberek közelében. Érződik rajtuk a frissesség, a megelégedés, a békesség. Az ilyen emberek, mint a jól öntözött kert, folyamatosan virágoznak, és jó gyümölcsöket teremnek. Nem égeti ki őket a nap, nem rothad el a gyümölcsük, mert jól vannak öntözve.
És ők maguk is áldássá lehetnek mások számára. Forrásként vannak jelen a családban, a gyülekezetben, a település életében, mert mindenki érzi rajtuk, hogy áldottak. Valahogy úgy, mint ahogyan Isten megáldotta Jákóbot. Bár csalóként indult, hiszen ellopta az atyai áldást testvérétől, Ézsautól, később mindig megérezte Isten áldását. Nagybátyja, Lábán átverte, hiszen mind két lányát hozzáadta, Jákób mégis jól jött ki a dologból, mert cserébe sok-sok áldást kapott. Isten megáldotta a munkáját, idővel nagy gazdagságra tett szert apósa házánál, aztán sok gyermeke is született, idős korában pedig visszakapta elveszettnek hitt kedvenc fiát, a már említett Józsefet. Milyen jó lenne, ha minket is, hasonlóan megáldana az Isten.
Kedves Testvérek! Az ígéret adott. Azonban jó lenne tudni, hogy hogyan lehet a miénk? Mit tehetnénk azért, hogy ez a csodálatos ígéret csomag a mi életünkre nézve is érvényes legyen? Mai istentiszteletünkön erre a kérdésre keressük a választ. Nézzük meg, hogy annak idején milyen feltételek kapcsolódtak ezekhez a különleges ígéretekhez!
Ézsaiás azzal kezdi ezt a fejezetet, hogy a választott nép panaszkodását tárja elénk. Izrael fiai ugyanis úgy érezték, hogy ők mindent megtettek a hitéletben. Szinte lázadnak, és panaszkodnak amiatt, hogy Isten nem változtat a sorsukon. Úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy a nép böjtöl, és Isten útján próbál járni. „Miért böjtölünk – mondják -, ha te nem látod meg, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? Szegezik a kérdést Isten felé.
A próféciában azonban Isten válaszát is megismerhetjük. Az Úr pedig nagyon konkrétan néven nevezi a nép bűneit. Úgy érzi, hogy bár ügyelnek a vallásos látszatra, mert naponta keresik őt, böjtölnek, megtartják a törvényi előírásokat, de a vallásos látszat mögött, a hétköznapi életben mégiscsak sok sebből vérzik hitük, és vele való kapcsolatuk. Olyan szokásaik vannak, és olyan bűnökben élnek, amelyeket egyszerűen nem lehet összeegyeztetni az Istennek tetsző élettel. Az Úrnak nem fér bele az a néhány bűn, amely Izraelben megszokottá vált. Említsünk meg ezek közül egyet-kettőt.
Ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, mert robotosaitokat hajszoljátok. Vagyis, bár elméletben böjtöltek, ők maguk tartózkodtak bizonyos dolgoktól, mégis, amit el akartak végezni, azt elvégeztették szolgáikkal. Másokat dolgoztattak, hogy ők ne szegjék meg a böjtöt. Kijátszották a megszabott böjti rendelkezéseket.
Aztán beszél az Ige a veszekedésről, verekedésről is. Miközben saját magukat kellett volna megalázniuk, egymással bajlódtak. Ez is távol áll az igazi böjttől. Ezek mellett azonban azt is elmondja Ézsaiás, hogy mi volna a böjt helyes útja. Hogy lehetne Istennek tetsző az életük? „Bocsásd szabadon az elnyomottakat! Oszd meg kenyeredet az éhezővel! Vidd be házadba a szegény bujdosókat! Ne zárkózz el testvéred elől! Ne mutogass ujjal a másikra! Ne beszélj álnokul!”
Vagyis a lényeg: éld meg a gyakorlatban a hitedet. Istennek nem a vallásosság tetszik, neki nem a látszat a fontos, hanem az, hogy mi van a szív mélyén. A krisztusi indulat, mások megsegítése, felemelése, a rászorulók támogatása, az elesettekről való gondoskodás. Ő hallja minden szavadat, látja rosszindulatú gondolataidat, megjegyzéseidet, így hiába próbálod vele elhitetni, hogy minden rendben van, ha csak a látszatra ügyelsz, nem lesz tiéd az említett ígéret.
Kedves Testvérek! Ez mai első üzenetünk! Éljük meg hitünket a gyakorlatban. A látszat az kevés. Azzal lehet, hogy kivívunk némi elismerést a környezetünkben, lehet, hogy szeretni fognak bennünket az emberek, de nem lesz miénk Isten ígérete. Nem lesz rajtunk az Ő áldása. Ne csak arra ügyeljünk, hogy mit látnak az emberek, mit gondolnak rólunk mások, hanem legyen az a célunk, hogy Istennek tetsző legyen az életünk. A szavaink, az indulataink, a másokkal való kapcsolatunk, mind-mind arra mutassanak, hogy mi valóban Istenhez tartozunk.
A második dolog pedig, amire felhívja az ige a figyelmünket, az az Istennek szentelt idő. A nyugalom napjának megszentelése. Ebben a témában is egészen konkrét útmutatást ad Ézsaiás számunkra.
Azt mondja először is, hogy ne járj kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon. Vagyis Isten ki szeretné sajátítani önmaga számára a vasárnapunkat. Ne járj kedvteléseid után! Nem azt mondja, hogy ne legyenek kedvteléseid, ne legyen hobbid, vagy ne szórakozz, hanem azt, hogy azon az egy napon, az Ő szent napján ne ezek legyenek a legfontosabbak számodra. Azt mondja: azzal dicsőíted Istent, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről! Mi pedig mit csinálunk? Lehet, hogy ideszánjuk ezt az egy órát vasárnap, de aztán irány a munka, a hobbi, és már tervezzük a következő napi tennivalókat. Megpróbáljuk bepótolni mindazt, ami elmaradt, összerendezni a házat, a konyhát, a kertet, és mindennel foglalkozunk, csak Istennel nem. Hiába próbálnám ezt másként magyarázni, az Ige egészen konkrétan fogalmaz: hagyd abba a munkát, és ne keresd kedvteléseidet. Ezt nem lehet másként érteni. Azért mondja ezt, mert ez szükséges ahhoz, hogy legyen időnk az Istenben való gyönyörködésre. Mert ezek után így folytatja: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. És végül hozzáteszi: Az Úr maga mondja ezt.
Vagyis Isten saját gondolatai szerint a nyugalom napjának fő célja az, hogy gyönyörködjünk Benne. De akkor felmerül a kérdés, hogy mégis mit szabad, és mit nem szabad csinálni vasárnap? Úgy gondolom, a lényeg az, hogy legyen időnk és alkalmunk arra, hogy gyönyörködjünk Istenben. Gyönyörködhetünk benne, amikor a gyermekekkel, unokákkal töltjük az időt. Gyönyörködhetünk benne, amikor kint vagyunk a természetben, és rácsodálkozunk a teremtett világ csodáira. Gyönyörködhetünk benne, ha időt töltünk a családunkkal, házastársunkkal, testvéreinkkel, és felismerjük bennük Isten áldásait. Gyönyörködhetünk az Úrban, amikor gondoskodunk egy-egy állatról, amikor elfogyasztunk egy finom ételt, amikor eléneklünk egy régi hitvalló éneket, vagy amikor visszagondolunk régebbi időkre, melyekben éreztük Isten jelenlétét. Gyönyörködhetünk Istenben, ha ide szánunk egy órát, és a gyülekezet közösségében, együtt figyelünk az Igére.
A lényeg az, hogy valamilyen szinten le kell állni. Nem véletlenül nevezi Isten a nyugalom napjának a hetedik napot, mert csak megnyugodva, elcsendesedve lehet észrevenni Isten jelenlétét, szeretetét. Persze van, akinek nem a hetedik nap a nyugalom napja, mert éppen olyan a munkabeosztása, vagy az életritmusa, családi helyzete, hogy a vasárnap számára nem a pihenésről, nyugalomról szól, hanem inkább más napokon szabad. Ez ne kössön meg bennünket! Legyünk szabadok arra, hogy a hét bármely napján, akár többször is, megálljunk, megpihenjünk, és Istenre figyeljünk. Legyen szent idő az életünkben!
És ne csak azért, mert ez Isten parancsolata, elvárása, hanem azért is, mert ezzel mi is jól járunk. Ez az áldás forrása. Ha szánsz rá időt, ha megálljt parancsolsz magadnak, akkor megérzed vezetését. Akkor bármilyen kopár földön is élj, elégedett leszel, mert ott lesz veled Isten. És hidd el, nem fogod sajnálni azt a kiesett pár órát, vagy pár ezer forintot, mert az Úr kárpótolni fog. Nem leszel kiégve, nem fog szétesni a családod, mert te is másképp leszel jelen, és Isten eszköze leszel a körülötted élők életében. Jól öntözött kert, és forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
Ha Te is megszeretnéd kapni Isten gazdag áldását, ma is érvényes ígéretét, akkor szabadulj meg a képmutató vallásosságtól, élj őszintén, Istennek tetsző életet, és teremts Istennek szentelt időt az életedben, olyan perceket, órákat, napokat, amelyekben Benne gyönyörködsz, és őt magasztalod. Ha ezt teszed, tiéd lesz az ígéret. „Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.”Ámen.