feb
“Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János 10,7-10
Mai szakaszunkban az Úr Jézus a juhok ajtajaként mutatkozik be. Ha egy bezárt ajtóra gondolunk, egyből azt érezhetjük, hogy a juhok lehetőségei igencsak le vannak korlátozva. A bárányok nem tudnak kimenni a szabad ég alá. Ennél a képnél maradva, bizony előfordul, hogy a Jézus közelében élő emberek úgy érzik, korlátok közé vannak szorítva. Bizonyos helyzetekben meg van kötve a kezük, vannak követendő parancsolatok, áttörhetetlen falak.
Jézus azonban nem bezárni szeretne minket, hanem sokkal inkább megvédeni. Éjjel az ajtó be van bezárva, mert ha nyitva lenne, akkor a juhok nem lennének biztonságban. Nyitott ajtónál bejuthat a tolvaj, és a különböző vadállatok is nagy veszteséget okozhatnak. Az ajtó az elsődleges védelmet biztosítja a bárányok számára. Jézus odaáll közénk és a ránk leselkedő veszedelmek közé.
Ugyanakkor nappal nyitva van az ajtó. A juhok ki-be járkálhatnak rajta. Kimehetnek a tágas térre legelni, de be is mehetnek az akol hűvösébe megpihenni. Ők döntik el, hogy mivel élnek a sok lehetőség közül. Jézus jelenlétében szabadon fejlődhetünk. Nem korlátoz le bennünket, de mindig visszavár, hogy nála felüdüljünk, megpihenjünk. Jó ebben a biztonságban élni, és tudni, van hová visszamenni.
Adj hálát az Úr Jézus biztonságot adó jelenlétéért, és élvezd azt a keresztyén szabadságot, amellyel az ajtón kilépve is biztonságban érezheted magad!
Imádság: Köszönöm Uram, hogy a te oltalmadban élhetek. Kérlek, segíts, hogy jól éljek azzal a szabadsággal, amit nekem adsz. Adj nekem alázatot, hogy engedelmes bárányod lehessek. Ámen.