feb
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” János 10,16
Mai igénk az egyik legkonkrétabb példa arra, miért nem érezhetjük a saját egyházunkat, felekezetünket az egyedül üdvözítő közösségnek. Bizonyos egyházak mind a mai napig azt vallják magukról, hogy csak ők juthatnak üdvösségre, mert ők a kiválasztottak. És valljuk be őszintén, időnként bennünk is felmerül ez a kísértés. Úgy teszünk, mintha csak az lenne biblikus, amit mi hiszünk, és csak az lenne helyes, ahogyan mi megéljük a hitünket. Pedig az Úr Jézus határozottan kijelenti: „más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók.” Ez a mondat három dolgot biztosan jelent.
- Először is azt, hogy sok olyan ember ott lesz az üdvözülők seregében, akiről soha nem gondoltuk volna, hogy oda kerülnek. Isten a szívek vizsgálója, és ő fogja bölcsen megítélni, hogy ki az, aki elfogadta az Ő szeretetét, őszintén megbánta vétkeit, és megpróbált neki tetsző módon élni. Valószínűleg lesznek nagy meglepetések, és ha oda kerülünk, olyan emberekkel is találkozni fogunk, akiket a magunk meglátása alapján nem engedtünk volna be.
- Másodszor, mindez azt is jelenti, hogy sok olyan ismerősünk fog kívül maradni az Isten országából, akikről szokásaik, vagy életvitelük alapján azt gondoltuk, hogy ott lesznek. Nem tudhatjuk, hogy a vallásos látszat mögött mi lakik az emberek szívében. Éppen ezért ne ítéljünk el senkit, és ne zárkózzunk el senkitől sem, mert lehet, hogy végül egy nyájhoz fogunk tartozni.
- Harmadszor pedig, abban mindenképp megnyugodhatunk, hogy bárkivel is találkozzunk majd az örök életben, a Pásztor ismerős lesz. Az Úr Jézus lesz a nyáj pásztora, és ő fog mindnyájunkat vezetni. Ő az, aki a világ minden nemzetéből, és akár mindenféle vallásából elhívhat magának juhokat, mert nincs olyan ember, akit eleve kirekesztene az Ő országából. Erre utal a római levélben Pál is: „Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róma 2,15-17)
Kövessük hát a Jó Pásztort, és legyünk nyitottak azok felé, akik „vallásügyileg” különböznek tőlünk, mert lehet, hogy egykor majd ugyanabban a nyájban, ugyanazt a Pásztort fogjuk imádni!
Imádság: Bocsásd meg, Uram, ha elítélek másokat vallásuk, hovatartozásuk miatt. Adj nekem nyitott, befogadó szívet, hogy más juhaidra is testvérként tudjak tekinteni. Ámen.