feb
„Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.” János 10,31; 40-42
Tegnap arról olvashattunk, hogy az Úr Jézus, mint a Jó Pásztor, ragaszkodik hozzánk. Ma azonban az is világossá válik, hogy ha nem viszonozzuk közeledését, akkor egy ponton túl elengedi a kezünket, és másoknak is lehetőséget ad a vele való kapcsolatra.
Mai igeszakaszunk két helyszínen játszódik. Az első helyszínen Jézus Jeruzsálemben vitatkozik a zsidókkal. A 31. vers arról árulkodik, hogy már eleve kövekkel a kezükben jöttek hozzá, mert meg akarták ölni. Aztán elkezdenek vitatkozni, Jézus érvel, de hiába minden, nem változik a róla alkotott vélemény. Végül pedig, amikor el akarták fogni, kimenekült a kezük közül. Az őt hallgató zsidóknak volt lehetősége a megtérésre, adott nekik esélyt, de nem éltek jól a kiszabott alkalmakkal, így hit nélkül maradtak.
A másik helyszínen, a Jordánon túl azonban újabb emberekkel találkozott. Ugyanazt a Jézust szeretettel, nyitottsággal fogadták, megtértek szavára és hittek benne. Ha a jeruzsálemi zsidók nem fogadták be, talált másokat, akiken segíthetett.
Jézus nem erőlteti a vele való kapcsolatot. Egy darabig keres minket, jön utánunk, próbál meggyőzni, de ha nem talál nyitott szívekre, akkor tovább áll. Utána is elérhető, megtalálható, de lehet, hogy ő már nem fog felénk jönni. Használjuk ki a vele való találkozások alkalmait, és ne halogassuk a hozzá való megtérést.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy még mindig elérhető vagy. Kérlek, jöjj be az életembe! Ámen.