feb
„Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.” János 11,1-2
Ezen a héten Lázár történetéből fogunk 5 üzenetet átvenni.
A történet első verse egy szomorú mondattal kezdődik: „Volt pedig egy beteg ember, Lázár.” Később kiderül, hogy ez a beteg ember nemsokára meg is hal. Eltávozik az élők sorából, itt hagyva szerető családját. Márta és Mária elkeserednek, eltemetik testvérüket, és ezzel a nagy veszteséggel, hiánnyal élik tovább életüket. Így indul Lázár története, így indul Márta és Mária története, és ha belegondolunk, az egész emberiség és benne a mi történetünk is így kezdődik. Volt egy beteg ember. Volt egy Lázár nevű beteg, volt egy Ádám és egy Éva nevű beteg, és mondhatnánk a saját nevünket is, volt egy ember, aki a bűn miatt ki van szolgáltatva az elmúlásnak, és halálra van ítélve. Van, aki többet szenved, van, akinek hamarabb lezárul megterhelő útja, de mindnyájunknak az a sorsa, mint Lázárnak, meg kell halnunk.
És bár betegek vagyunk, mint Lázár, mégis megpróbáljuk elhitetni magunkkal és egymással, hogy nincs semmi baj. Kifelé mosolygunk, éljük az életünket, még élvezzük is időnként, de legbelül, a halandóság tudata miatt felemésztődünk. Tehetetlenek vagyunk, mégsem akarjuk beismerni ezt a szörnyű állapotot. Homokba dugjuk a fejünket. Mint amikor a halálos ágyán fekvőnek nem mondjuk el, hogy fel kellene készülni a földi élet végére, nem engedjük, hogy számba vegye életét, és rendezze dolgát az Istennel. Nem valljuk be egymásnak, és nem valljuk be magunknak sem, hogy baj van, mert bűnösök, halálra ítéltek vagyunk.
Az Úr Jézus nélkül nincs esélyünk, tehetetlenek vagyunk. Nélküle nem tudunk szembeszállni a bűnnel, a halandósággal, nélküle nincs esélyünk az életre. Ahhoz azonban, hogy feltámadjunk, újjászülessünk ebből a szomorú állapotból, először fel kell ismerni ezt a tehetetlenséget. Aki belátja, beismeri, hogy önmagában esélytelen, annak vannak a legjobb esélyei az életre. Együtt, Jézussal.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy bár tehetetlen vagyok, Te igen tehetős vagy, aki kész vagy megbocsátani bűneimet, és felemelni ebből a halálra ítélt testből. Kérlek, hajolj le hozzám, és teremts újjá, hogy ne csak testemben, hanem a lelkemben is éljek. Ámen.