feb
„A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.” János 11,3-5
„Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” Ez az egyszerű mondat első hallásra ellentmondásosnak tűnik. Hogy lehet az, hogy akit Jézus szeret, az beteg? Ott van az egyik oldalon Jézus hatalma, csodái, gyógyításai, és ott van a másik oldalon a sajnálatos tény: Lázár, akit Jézus szeret, beteg.
Hívő emberek életében talán ez az egyik legnehezebben megérthető tény: akkor is lehetünk betegek, ha szeret bennünket az Úr. A mi gondolkozásunk szerint ugyanis teljesen logikus volna, hogyha a Jézushoz tartozók, az ő szeretettjei nem szenvednének a betegségektől. Gondoljunk bele! Mennyivel többen járnának templomba, milyen sokan lennének egyháztagok, hogyha a hívőket nem érné utol a betegség. Igazságosabbnak látnánk, ha a hitünk miatt, Istennel való kapcsolatunk miatt elkerülnének minket a fizikai, és lelki nyomorúságok.
De mi a szomorú valóság? Az, hogy pont fordítva szokott lenni. Azok, akik az Úrhoz tartoznak, akiket Ő elvileg szeret, általában több betegséget élnek át. Számos bibliai történet, és gyülekezeti tagjaink állapota is ezt igazolja. „Akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad”(Zsidók 12,6) – szól az Ige. És rögtön eszünkbe is juthatnak a Biblia nagy betegjei, szenvedői. Ott van például Jób esete, aki miután mindent és mindenkit elveszített, maga is megbetegszik. De eszünkbe juthat Pál apostol is, aki a második korinthusi levélben hosszú mondatokon keresztül sorolja, hogy milyen sok szenvedést kellett megtapasztalnia. Szerette őket Isten? Igen. Szenvedniük kellett? Igen.
Lázár betegségének ténye tehát azt üzeni számunkra, hogy attól, hogy Istenhez tartozunk, még lehetünk betegek. A két dolgot nem szabad összekevernünk. Akkor is szeret minket, ha egészségesek vagyunk, és akkor is, ha betegek vagyunk. A betegség a bűn földi következménye. Nem leszünk előrébb, ha lázadunk miatta. Abban azonban reménységünk lehet, hogy az Isten által számunkra elkészített országban nem lesz többé részünk szenvedésben. „Sem halál, sem lesz többé ,sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé ,mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21,4) Viseljük türelemmel földi betegségeinket, mert a bűn miatt ez része életünknek. Egy valaki volt, aki igazságtalanul szenvedett testében, lelkében, maga Jézus Krisztus, amikor Isten lévén, a kereszten megalázta magát, és feláldozta életét értünk és helyettünk. Áldott legyen az Ő neve!
Imádság: Köszönöm Uram, hogy földi betegségeimmel emlékeztetsz arra, hogy itt minden mulandó. Kérlek, segíts, hogy az odafenn valókkal törődjek, hogy a földi út végén hozzád érkezzek meg. Ámen.