feb
„Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”
János 11,11-15
Első olvasatra kegyetlen szívtelenségnek tűnik Jézus szava, amikor Lázár haláláról beszél. „Örülök, hogy nem voltam ott.” Hogy lehet ilyet mondani? Pedig milyen nagy szüksége lett volna Máriának és Mártának az Úr bátorító, vigasztaló jelenlétére. Sőt, talán Lázár földi útja is könnyebben zárult volna le, ha Jézus személyében mellette lett volna egy segítő. A Mester pedig „örül”, hogy nem volt ott. De vajon miért örül?
Először is azért, mert számára a halál tényleg csupán elalvás. Tudja, hogy az csak ennek a földi útnak a végét jelenti, de egyébként nem egyenlő a megsemmisüléssel. Attól, hogy Lázár meghalt, még ugyanúgy él, csak már nem ebben az emberek számára is érzékelhető világban.
Másodszor, azért is örül Jézus, mert bár Lázár meghalt, Ő már előre tudja, hogy fel fogja támasztani. Ha csupán a betegségből gyógyította volna meg barátját, korántsem ébredt volna olyan sok emberben hit. Így azonban, hogy meghalt, még nagyobb öröm és hit született a szemtanúk szívében.
Harmadszor pedig, azért is örül Jézus, mert egyre közelebb kerül megváltó művének beteljesítéséhez. A tanítványok nem szívesen mentek vissza a főváros irányába, hiszen nemrég a zsidók éppen ott akarták megkövezni az Urat. Jézus azonban szeretné teljesíteni Mennyei Atyja akaratát, és ezért útra kel, hogy miután Lázárt feltámasztja a halálból, Ő maga is meghaljon, majd életre keljen. Jézus öröme érthetetlen, mégis valóságos. Tanuljuk meg tőle ezt a hozzáállást, és ha a világ nem is érti, mi azért csak örüljünk, mert Neki van hatalma a halál felett, és ha földi utunk véget is ér, van folytatás.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy van okom az örömre. Akkor is, ha elvesztek valakit, aki hitben élt, és akkor is, ha a saját mulandóságommal kell szembesülnöm. Segíts, hogy olyankor is tudjak örülni, amikor ez mások számára érthetetlen. Ámen.