Már
„Jézus felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” János 13,4-5; 8
Kétféle büszkeség létezik. Lehetünk büszkék úgy, hogy bizonyos dolgokat nem végzünk el. Van, akinek túl alantas dolog a takarítás, a jószágok rendbetétele, vagy éppen egy dugulás elhárítása. Az ilyen ember elvárja, hogy szolgáljanak neki, mert ő különbnek érzi magát a többieknél.
Azonban azt is nevezhetjük büszkeségnek, ha valaki úgy gondolja, nem szorul rá mások segítségére. Mindenre képes, és neki ne szolgáljon senki. Nehéz elfogadni mások szolgálatát, mert olyankor úgy érezzük, kiszolgáltatottak vagyunk. Ha nekünk szolgálnak, akkor az azt jelenti, hogy valamit nem tudtunk mi elvégezni, megoldani. Szükségünk volt a másikra. Nélküle nem sikerült volna. Akitől azonban elfogadjuk a segítséget, az közelebb kerül hozzánk. Létrejön egyfajta láthatatlan, de érzékelhető kötődés. Az egyik jó szívvel adta, a másik pedig jó szívvel elfogadta. Mint ahogy a sütemény kínálójának is jól esik, ha nem utasítjuk vissza.
Mai szakaszunkban Jézus megmossa a tanítványok lábát. Péter azonban nem akarta elfogadni az Úr szolgálatát, és visszautasította a Mester közeledését. Jézus erre rászólt, és ezt mondta: „ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Ahhoz, hogy megerősödjön kapcsolatuk, ahhoz, hogy Péternek köze legyen Jézushoz, el kellett fogadnia a Mester szolgálatát. Be kellett vallania, hogy rászorul Jézus segítségére.
Ahhoz, hogy engedelmes tanítványok legyünk, nekünk is el kell fogadnunk az Úr segítségét. Be kell ismernünk, hogy rá vagyunk szorulva az Ő szeretetére. Tudnunk kell, hogy az Ő megváltása nélkül nem lenne esélyünk az örök életre. Amíg ezt nem fogadjuk el, addig nem lehetünk az Ő tanítványai. Addig semmi közünk nincs hozzá. „Fogadd el hát azt a kezet, melyet átütöttek a szegek!”
Imádság: Köszönöm Uram, hogy Te értem is meghaltál a kereszten. Hálás vagyok, hogy az én bűneim miatt mélyre süllyedtél, és egészen a kárhozatig alászálltál. Légy áldott szabadításodért.