Már
„Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” János 18,10-11
Nagycsütörtök éjszakáján a tanítványok teljesen megrémültek. Látva a Júdással érkezett sereget, féltették Jézust, és féltették önmagukat is. Péter pedig, a maga hirtelen, meggondolatlan hozzáállásával előrántotta a kardját, és levágta egy szolga jobb fülét. Ő maga akarta megoldani a problémát, a saját eszközeivel. A harag, a gyűlölet és a félelem vért ontó cselekedetben öltött testet.
Mielőtt azonban Péter még nagyobb sérülést okozott volna valakinek, Jézus figyelmeztette őt. „Tedd hüvelyébe a kardodat!” Azért kérte ezt az Úr, mert neki másak az eszközei. Így beszél erről Péternek: „Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” Vagyis Jézus tudta, hogy neki nem a gyűlölet, a bosszú az eszköze, hanem a megbocsátó, önfeláldozó szeretet. A bosszúállást pedig Mennyei Atyjára hagyja.
Jézus követőinek ma is másak az eszközeik. Ha hozzá tartozunk, akkor mi sem csaphatunk oda. Harag van a szívedben? Bosszút akarsz állni? Akkor neked is szól Jézus szava: Tedd hüvelyébe a kardodat! Állj le! Bocsáss meg! Szeress! Engedd át a bosszúállást Mennyei Atyádnak!
Imádság: Köszönöm Uram, hogy figyelmeztetsz. Segíts nekem, hogy a Te eszközeiddel harcoljak!