Már
„Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.” János 18,25-27
„Nem vagyok!” Amikor Péter határozottan eltagadta, hogy ő is Jézus tanítványai közül való, nem a szívéből szólt. Bensejében Ő nem szakadt el Mesterétől. Hiszen éppen azért került oda az ellenség táborába, mert hűséges, ragaszkodó szeretete vonzotta oda, ahová Jézust is elhurcolták. De jaj, nem elég titkon Őhozzá tartozni! Ami a szívben van, arról vallást kell tennie a szájnak is! Jézust nem lehet szégyelleni!
„Péter ismét tagadta”. Aki egyszer elkezdi hitének gyáva rejtegetését és eltagadását, az könnyen folytatja is. És ki tudja, hol van azután megállás. Nehezebb ezt abbahagyni, mint el sem kezdeni! Minden lépéssel csak kínosabbá válik a helyzet, s csak jobban megkötözi a gyáva hívőt a tagadása szőtte háló. Nem ajánlatos későbbre halasztani a bátor hitvallást. Jobb mindjárt az elején színt vallani!
„Megszólalt a kakas.” Erről eszébe juthatott Péternek: Jézus előre megmondta bekövetkezendő bukását. Ő jól ismeri leglelkesebb híveinek is minden gyengeségét és botladozását. És azért Ő mégsem tagadja meg a velük való közösséget! Ha ők hűtlenkednek, Ő hű marad. Erre emlékezve tudott Péter is megállni a veszedelmes lejtőn és bűnbánattal visszafordulni. Engem is ez emelhet fel minden elestemből.
Imádság: Bocsásd meg Uram, amikor szégyellek Téged. Adj bátorságot a bizonyságtételhez!