Már
„Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.” János 18,36
Az Úr Jézus perében Pilátus egy jó darabig Jézus pártját fogta. Úgy érezte, nincs benne bűn, ezért megpróbálta őt szabadon bocsátani. Miközben pedig vele beszélgetett, igyekezett megérteni Őt. Amikor a helytartó megkérdezte Jézust az őt vádlók felől, az Úr így válaszolt: „Az én országom nem e világból való.” Azért mondta ezt, mert tudta, hogy mi fog történni vele, és tudta azt is, hogy ha az Ő országában történne most mindez, nem Ő ülne a vádlottak padján. Jézus azért öltötte magára az emberi testet, hogy küldetése végén kereszthalált haljon, és elhordozza azt a büntetést, amelyet mi érdemelnénk meg. Egész földi útján tudta, hogy ez itt nem az Ő országa. Ennek tudatában hozta meg döntéseit, és készült vissza, a mennyei dicsőségbe.
Ha Krisztushoz tartozunk, akkor ez a világ nem a mi hazánk. Csak átmenetileg vagyunk itt, de már most is készülünk arra a csodálatos helyre, ahol nekünk is helyet készít a mi Urunk. A lelkészek szolgálati lakását is ezért nevezik parókiának, ami azt jelenti: átmeneti lakóhely. Átmeneti, mert jönnek-mennek a lelkészek, és átmeneti, mert ebben a világban nincsen maradandó lakóhelyünk. Éljünk úgy, mint akik csak átmenetileg vannak ebben a világban. Lehet házunk, vagyonunk, hivatásunk, de semmi ne legyen fontosabb, mint a mennyei polgárjogunk. Ha pedig tudjuk, hogy nem ide tartozunk, Jézushoz hasonlóan mi is másként fogjuk hordozni a próbákat.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy a Te országod polgára lehetek, és készülhetek Hozzád. Ámen.