ápr
„Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon megszomorodott. Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegység tetejére. Ezt mondták: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az Úr beszélt. Bizony, vétkeztünk! Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát?” 4Mózes 14,39-41
A keddi ószövetségi szakaszunkban arról olvastunk, hogy a választott nép megérkezett az ígéret földjére, de nem mertek bemenni, mert a kémek többsége azt állította, hogy olyan erős népek laknak ott, akikkel szemben nem volna esélyük. Emiatt az Úr haragra is gerjedt a nép ellen, és komoly büntetést szabott ki rájuk.
Ami azonban ez után következett a nép részéről, az még ennél is nagyobb balgaság volt. Miután Isten kijelentette, hogy egyelőre nem fognak bemenni az ígéret földjére, a nép egy része újra ellenszegült, és csak azért is útra kelt, hogy elfoglaljon egy területet. Hiába bánták meg bűneiket, újra rossz irányba indultak, mert figyelmen kívül hagyták Isten vezetését. És hiába minden figyelmeztetés Mózes részéről, a nép útra kel, és nagy vereséget szenved.
Ilyen az emberi természet. Isten utat mutat, jót akar nekünk, mi pedig csak azért is szembeszegülünk vele. Nehogy már valaki más jobban tudja, hogy mit kell tennünk, és merre kell mennünk! Ne essünk bele ebbe a hibába! Figyeljünk az Úr akaratára, és aszerint hozzuk meg döntéseinket. Alázzuk meg magunkat Mennyei Atyánk előtt, és kövessük vezetését. Kövessük ebben is az Úr Jézus példáját, akinek Nagycsütörtök éjszakáján is az Atya akarata volt az első!
Imádság: Kérlek, Uram, taníts alázatra, hadd tudjam elfogadni és teljesíteni a Te akaratodat. Ámen.