ápr
„Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség néktek!” János 20,19-21
Ismét Húsvét van, és ismét be vagyunk zárkózva. Lehet, hogy a legközelebbi családtagokkal óvatosan találkozunk, előfordulhat, hogy ugyanúgy sütünk-főzünk, takarítunk, mint más ünnepeken, de lelkileg is, és valamennyire fizikailag is zárt ajtók mögött éljük meg ezt az ünnepet. Továbbra is bennünk van a bizonytalanság, várjuk a javuló számokat, reméljük betegeink gyógyulását, vágyjuk az egymással való felhőtlen, szabad találkozást, ölelést, kézfogást, de most még nem ennek van az ideje.
Az Úr Jézus halála után a tanítványok is hasonlóan be voltak zárkózva. Mai igénk is beszámol arról, hogy félelemben, és aggodalomban éltek. Féltek a zsidóktól, akik keresztre juttatták Jézust, és aggódtak maguk miatt is, szeretteik miatt is, hiszen nekik is közük volt a kivégzett „bűnözőhöz”.
A feltámadott Jézus számára azonban ezek a zárt ajtók nem jelentettek akadályt. Neki nem kellett kopognia, mint a későbbi történetben, a börtönből szabaduló Péternek, neki nem kellett megvárnia, hogy a bentiek ajtót nyissanak, mert Ő minden emberi bezártságot le tud győzni. Így történhetett meg, hogy Jézus a bezárt ajtók ellenére, egyszer csak megjelent a szoba közepén, és megszólította tanítványait: Békesség néktek! Nem engedte, hogy a tanítványok magukba roskadva, reményvesztetten és aggódva éljenek, hanem felülírva a fizika törvényszerűségeit, mint hatalmas, feltámadt Úr érkezik követőihez. Megmutatja számukra a bizonyítékokat, a sebeket, így a jelenlevők hite új erőre kaphatott. Ennek a csodálatos találkozásnak a legfontosabb következményét egy rövid mondatban összegzi az Ige: „A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.”
Igen, az Úr Jézus látványa, érezhető jelenléte ma is örömöt fakaszthat a szívünkben. Mert bár zárt ajtók mögött élünk, és lelkünket is megkötözik bizonyos láncok, de ha megérezzük a feltámadott Jézus jelenlétét, mindjárt jobb lesz a kedvünk. Szomorú, elcsüggedt szívünkbe Ő hozhat reményt, és félelmeinkben, veszteségeinkben Ő kínál vigasztalást.
Jézus ma is jön, átvágja magát lelkünk bezárt ajtóin, nem foglalkozik azzal, hogy milyen falakat építettünk fel magunk köré mostanában, hanem egyszerűen csak jön, megjelenik, és megszólít: Békesség néktek! Örülsz-e az Ő jelenlétének? Tudsz-e még örülni üzeneteinek, a vele töltött csendes időnek? Képes vagy-e Őt ünnepelni a megszokott kereteken kívül, otthon, családi körben, vagy magányosan? Az Úr mindent megtett érted. Legyőzte a legyőzhetetlent. Átkelt a bűnön, a szenvedésen, a halálon, még a kárhozatot is megjárta, azért, hogy téged megmentsen, és neked örömet szerezzen. Adj hálát ezért, és engedd, hogy szomorúságod örömre forduljon.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Te mindent legyőztél értem. Kérlek, adj örömöt a szívembe!