ápr
„Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.” János 21,1;3
Mai történetünk a húsvét utáni tanítványokról számol be. Érdekes időszak volt ez számukra, hiszen Jézus már feltámadt, két alkalommal találkoztak is vele, a Szentlélek azonban még nem áradt ki rájuk, vagyis nem voltak szoros kapcsolatban az Úrral. Éppen ezért, a tanítványok úgy folytatták életüket, mintha mi se történt volna. Tudták, hogy Jézus feltámadt, mégsem indultak el a hírrel, nem álltak ki az emberek elé. Sőt! Úgy tűnik, hogy egészen visszatértek a Jézus előtti életükhöz. Lehet, hogy a Jézussal való élményekről gondolkodtak, előfordulhat, hogy a korábban átélt csodák helyszíneit látogatták fel, mindenesetre az egyértelműen látszik rajtuk, hogy megtorpantak. Nincs meg bennük a tűz, inkább visszafelé tekintenek, mintsem előre. Péter és társai halászni indulnak, és pontosan úgy, mint jó pár évvel korábban, sikertelen halászatban lesz részük. Egész éjszaka nem fogtak semmit.
Húsvét után vagyunk. Lehet, hogy a mögöttünk lévő ünnepen volt néhány lelki élményünk, előfordulhat, hogy a bezárt templomok ellenére is közel éreztük magunkhoz az Urat. Ám az sem kizárt, hogy mostanában kissé eltávolodtunk tőle. Régi emlékekből táplálkozik a hitünk, azon merengünk, hogy milyen jó volt egykor, amikor hitre jutottunk, és éreztük az Úr Jézus jelenlétét.
A mai történet azt üzeni: ne haladj visszafelé. Ha tudod, hogy Krisztus feltámadt, akkor ez látszódjon is meg az életeden. Ne csak a régi, megszokott, hétköznapi dolgaiddal foglalkozz, hanem változtass az életed ritmusán! Iktass be csendes perceket, dicsőítést, imatervet. Beszélj Róla másoknak. Ha tisztában vagy az örömhírrel, akkor ne visszafelé, hanem előre tekints!
Imádság: Bocsásd meg Uram, amikor leragadok a saját dolgaimnál. Segíts, hogy ma is neked éljek!