ápr
„Így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! János 21, 15-16
Péter szeretete felől kérdezősködik Jézus három ízben is ennek a beszélgetésnek a során. A szeretet szálaival akarja magához kötözni híveit. Semmilyen kényszerítő hatalmat nem használ fel, csak az Ő véghetetlen, mélységes szeretetét, amely viszontszeretetet ébreszt a szívekben. Fontos kérdés: ki mennyit értett meg belől, vagy mi mindenre képes Őérette. De a döntő kérdés az, hogy szeretjük-e Őt igazán? Péter mindannyiszor alázatosan, de őszintén megvallja Jézus iránti szeretetét. Ég az arca a szégyentől, hogy bizony nem „jobban” a többieknél, nem olyan elszántan és hősiesen, ahogy nemrégen még vélte és fogadkozásaiban hangoztatta; de azért mégis szereti ő Jézust és soha tőle igazán elszakadni nem tudna. Boldog, aki odaállva Jézusnak „mindent tudó” tekintete elé, ugyanezt a vallomást visszhangozhatja!
Péter minden vallomására Jézus meg-megújuló megbízással válaszol. Nincs már szó arról, ami a tanítványt méltatlanná tehette ilyen megbízatásokra. Minden bűne meg van bocsátva, ha egyszer töredelmesen megbánta. Nem kérdés: van-e elég ereje és alkalmatossága a feladatok megoldására. Gyengeségét és fogyatkozásait lesz majd, aki kipótolja! Csak szeretnünk kell Őt, akkor ránk bízza a testvéreink gondját!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Te szeretsz engem. Segíts, hogy én is őszintén szeresselek!