ápr
„De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Mózes tehát csinált egy rézkígyót és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” 4 Mózes 21,4-6;9
Mai történetünk előzményéről azt kell tudni, hogy a választott nép nagy bajba került. Egy kánaáni nép ugyanis megtámadta Izráelt, és foglyokat is ejtett közülük. A nép Istenhez kiáltott, fogadalmat tett, az Úr pedig megszabadította őket az ellenségtől. A nagy szabadítás után azonban ismét úrrá lett rajtuk az elégedetlenség. Mint korábban már oly sokszor, most is fellázadtak a pusztai körülmények, és az ellátás módja miatt. Elfogyott a nép türelme, és meggondolatlanul panaszkodtak Isten gondviselésére. Úgy érezték, hogy nekik több járna, jobb élelmet, nagyobb kényelmet érdemelnének. A lázadás során pedig egy nagyon kemény mondat is elhagyta a szájukat: „szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.”
Ezt a viselkedést már az Úr sem tűrhette el. Napról napra ellátta őket mannával, fürjekkel, időről időre gondoskodott a vízről is, de a népnek semmi sem volt elég jó. Néhány nappal korábban megmentette életüket, hazahozta a fogságba esetteket, legyőzte a támadó sereget, de Izráelnek több kellett volna. És jött a szörnyű büntetés. Mérgeskígyók lepték el a tábort, és sokan meghaltak. Isten büntetésénél azonban mindig nagyobb az Ő irgalma. A nép Mózeshez kiáltott, Mózes Istenhez könyörgött, az Úr pedig adott egy második esélyt. Aki felnézett a réz kígyóra, az életben maradt.
Mindnyájunkkal előfordul, hogy elfogy a türelmünk, és elegünk lesz valamiből. Elegünk lehet a munkából, a betegségből, elegünk lehet a gyermekből, a házastársból, az anyagi küszködésből, sőt, még önmagunkból is. A mai történet azonban óva int bennünket a felelőtlen kijelentésektől. Ne mondjunk ki olyat, amit később megbánnánk. Ne legyünk elégedetlenek az Istentől kapott dolgainkkal, mert Isten a mi lázadásunkat is megelégelheti. Örüljünk annak, amink van. Ne irigykedjünk a másikéra, mert nem biztos, hogy ő jobb helyzetben van. Ne lázadjunk a meglévő miatt, mert lehet, hogy bánni fogjuk, ha Isten elveszi tőlünk.
Azt azonban tudhatjuk, hogy ha időnként meg is büntet minket a mi lázadásunk miatt, mindig ad egy újabb esélyt. Bármikor felnézhetünk a keresztre, ahol az Úr Jézus minden bűnünkért és lázadásunkért megszenvedett. Benne van az élet, az irgalom, és a megváltásunk záloga. Hála érte!
Imádság: Bocsásd meg Uram, amikor elégedetlen vagyok. Adj nekem hálás szívet, és meggondolt szavakat. Óvj meg a lázadástól, és segíts, hogy élvezni tudjam az életet! Ámen.