ápr
„Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apcsel 2,46-47
Manapság, az internetes közösségi oldalakon nagy divat a véleménynyilvánítás. Bármilyen cikket elolvasunk, bármilyen képet megnézünk, jelezhetjük, hogy kedveljük-e, vagy sem. Mai igeszakaszunkból az derül ki, hogy az apostoli időkben is meg volt ilyen. Az akkori Krisztus hívőkről mindenkinek meg volt a véleménye. Egyértelműen kiderül az Igéből, hogy az egész nép kedvelte a keresztyéneket. De vajon miért? Mi volt az, ami szimpatikus volt az embereknek?
Először is jó szemmel nézték azt, hogy a keresztyének szeretetközösségben éltek. Közöttük szó sem volt irigységről, rivalizálásról, még az anyagi különbségeket is megsemmisítették, annyira szerették egymást. Ez a gondolkodás már akkor is életidegen volt. Mégis megnyerő, és tetszetős. Másodszor pedig a Krisztushoz tartozók örvendező közösségeket alkottak. Mivel szerették egymást, örömmel találkoztak lelki testvéreikkel, és nyitottan hallgatták az apostoli tanítást. Ilyen közösségben pedig naponta is szívesen megjelenik az ember. Nem sajnálták az időt egymásra, és az evangéliumra.
Vajon minket kedvel-e a nép? Mit gondolnak rólunk a falubeliek? Látják-e rajtunk az egymás iránti szeretetet, és a szívbéli örömöt? Látva a családi életünket, a házasságunkat, a beszédünket, vajon kedvel-e minket a nép? Éljünk úgy, hogy ma is vonzó legyen a Krisztushoz tartozó élet!
Imádság: Kérlek, Uram, formáld úgy az életemet, hogy jobban tudjak szeretni, és örülni! Ámen.