máj
„Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr. Elfeledkeztek Istenükről, az Úrról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték. Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel ellen. Izráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátaimot. Ekkor az Úrhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát.” Bírák 3,7-9
Ószövetségi szakaszunk egy olyan folyamatról számol be, amely Izrael népének történetében megszokott volt. A Bírák könyve újra és újra leírja, hogy hogyan működött a nép útja. Első lépésként Izráel újra és újra bűnbe esett. Elfordultak Istentől, és azt tették, amit rossznak látott az Úr. A bűnt pedig mindig követte a büntetés. Amikor pedig már elég nagy bajban voltak, eszükbe jutott az imádság lehetősége. Istenhez kiáltottak, és kérték, hogy segítsen. Az Úr pedig meghallgatta őket, és szabadítót támasztott nekik. A probléma csak az volt, hogy ezt a folyamatot időről időre újra kezdték. Hiába mentette meg őket Isten, néhány évnyi jólét után megfeledkeztek róla, és ismét bűnbe estek. A következő szakasz is így kezdődik: „De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr…” És folytatódott az ördögi kör.
Sajnos, a mi életünkre is jellemző lehet ez a folyamat. Bűnt, büntetés, szabadítás. Bűn, büntetés, szabadítás. Ma azonban azt üzeni számunkra ez az Ige, hogy tanuljunk a nép hibájából. Ne essünk vissza, ne forduljunk az Úr ellen, mert nem biztos, hogy a végtelenségig folytatódhat mindez. Isten türelmes, de ne éljünk vissza szeretetével. Ha megszabadultunk, maradjunk is úgy!
Imádság: Uram, kérlek adj nekem erőt, hogy megmaradjak melletted! Ámen.