máj
„Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők…”
„Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Isten? Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre.” Apcsel 11,1-2; 17-18
A történet elején azt látom, hogy a jeruzsálemi hívek fel vannak háborodva a történtek miatt. Péter átlépte az elválasztó határt és pogányokat is befogadott a keresztség által az egyház közösségébe! Eddig az volt a szabály, hogy csak a zsidók közösségén belül terjedt és alakult ki a Krisztus híveinek a tábora. És ezt a szabályt szentnek és sérthetetlennek tartották.
A történet végén pedig azt látom, hogy ugyanezek a jeruzsálemi hívek tele vannak örömmel a történtek felett. Megértették, hogy a pogányok befogadásával csak annál dicsőségesebben bontakozik ki a Krisztus ügyének igazi nagysága. Istent dicsőítik már azért, hogy a régi elválasztó határon kívül éppúgy hat és győzedelmeskedik az Evangélium.
A változást az idézte elő, hogy felismerték Istennek vezetését és nem vonakodtak annak nyomában haladni. Péter arra hivatkozhatott, hogy a pogányoknak is ugyanúgy megadatott a Szentlélek ajándéka, és ember nem mondhat ellent ennek az isteni rendelkezésnek. Nem tartható fenn a régi szabály, ha maga Isten túlteszi magát rajta.
Sok minden, amit érinthetetlennek és lényegesnek tartanék, csak emberi szabály. Isten nincs hozzá kötve. Ő nagyobb!
Imádság: Bocsásd meg, Uram, ha én akarlak téged szabályozni. Kérlek, segíts észrevennem, hogy te merre vezetsz, és ne csak a hagyományokra, szabályokra figyeljek, hanem sokkal inkább Rád!