máj
„Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok.” Apcsel 13, 14-15
Tanulhatok én is abból: mint fogtak hozzá munkájukhoz az apostolok. Először a zsinagógát keresték fel. A pogány városok lakosai közül ott találhatták meg azokat, akik lelkileg már elő voltak készítve munkájukra, s ott adódott természetes alkalom arra, hogy szavukat hallassák. Vannak hozzám közelálló, szinte önként kínálkozó alkalmak, Krisztus megvallására: elsősorban ezeket kell felhasználnom!
A zsinagógai hallgatósághoz is először régi, ismert dolgokról, az ószövetségi tényekről szólnak, mielőtt a maguk új üzenetével előállnának. Megkeresik a közös lelki alapokat, amelyeken aztán tovább lehet építeni. Jó lesz, ha én is – mielőtt vitára szállok valakivel – előbb beleélem magamat lelkivilágába és megtalálom ott a kapcsolópontokat!
Az ószövetségi emlékek közül is kiemelik azt, ami Krisztusra mutató ígéret volt: a Dávid királyságának boldog emlékeit, amelyekben előre kiábrázolódott a Krisztusnak még dicsőségesebb uralma. Ha valakinek lelkében rá tudok tapintani a talán mélyen elrejtett legtisztább gondolatokra és vágyakra, akkor már könnyű őt Krisztushoz elvezetnem, akiben azoknak beteljesedését láthatja!
Imádság: Köszönöm Uram, hogy hirdethetem a rólad szóló örömhírt. Kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy úgy szóljak, úgy éljek, hogy minél többeket megnyerjek neked. Ámen.