máj
„Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.” Apcsel 13,42-44
Ahogyan kedden is olvashattuk, Pál, és néhány kísérője a pizidiai Antiókhiába utazott, és az ottani zsinagógában szót kapott az elöljáróktól. Felállt a helyéről, és egy példásan felépített beszédet tartott. Annyira megérintette a hallgatóságot ez a számukra új gondolatmenet, tanítás, hogy vágy ébredt a szívükben arra, hogy újra meghallgassák Pált. Kifelé menet kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. Eltelt egy hét, és Pál ismét hirdethette az evangéliumot, de ekkorra már szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. A Lélek megérintette őket, ők pedig vágytak a Jézusról szóló tanításra. Éhezték Isten üzenetét.
Az akkori, ottani lelkesedéshez képest szinte szégyenkezhetünk, amikor napok, hetek, vagy akár hónapok is eltelnek úgy az életünkből, hogy nem vágyunk az Ige után. Nehezen vesszük elő a Bibliánkat, nehezen szánjuk oda az időnket egy vasárnapi, vagy egy hétközi istentiszteletre, mert egyszerűen nem vágyunk többre. Ami van, az elég. Nincs bennünk lelki éhség. Úgy is mondhatnánk, hogy jól laktunk. Valaki, valamikor jól teleprédikálta a fejünket, szívünket, hitre jutottunk, vagy eleget hallottunk, és nem akarunk többet. Ha el is megyünk egy-két alkalomra, az is sokszor csak megszokásból, vagy valamilyen más indokkal történik. Tisztelet a kivételnek.
Mai történetünk azt üzeni, hogy gerjesszük fel a vágyat a szívünkben arra, hogy Istent keressük. Vágyjunk a növekedésre, az igehallgatásra, igeolvasásra. Isten formálni szeretne bennünket, meg akar szólítani, de ha befogjuk a fülünket, nem tud rajtunk segíteni.
Imádság: Kérlek, Uram, szólíts meg, formálj, és adj vágyat a szívembe életformáló igéd után.