„Így másnap Puteoliba értünk. Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással.” Apcsel 28,14-15
Tegnapi szakaszunkban arról olvastunk, hogy a hajótörést követően Pál és útitársai egy olyan helyen sodródtak a partra, ahol más kultúrában élő emberekkel találkozhattak. És bár „nem mindennapi emberséget” tanúsítottak irányukban, azért mégsem voltak lelki testvéreik, mivel addig még nem is hallottak Jézusról. Mai igénkben folytatódik Pál utazása, és kiderül, hogy több településen is találkoznak Krisztusban hívő testvérekkel. Először Puteoliban találnak rá a gyülekezetre, majd pedig, miután hat napot eltöltöttek itt, végül Rómába is megérkeztek. És bár az apostol hivatalosan még mindig fogságban volt, szívét hála és bizakodás töltötte el, amiért a római keresztyének elé mentek, és szeretettel fogadták.
Mindig jó érzés, amikor lelki testvérekkel találkozunk. Különleges élmény, amikor hónapok, évek elteltével újra találkozunk régi gyülekezeti ismerősökkel, akikkel valahol együtt táboroztunk, együtt szolgáltunk, vagy együtt hallgattuk az Igét. De az is felemelő, amikor megérkezünk egy számunkra ismeretlen helyre, és a helyi keresztyének között otthonra, testvérekre találunk. A mai napon adjunk hálát lelki testvéreinkért, azokért is, akikkel rendszeresen találkozunk, de azokért is, akikkel egy-egy emlékezetes lelki alkalom köt össze bennünket. Hordozzuk imádságban a számunkra ismeretlen hitben élő testvéreinket is, és köszönjük meg Urunknak, hogy nem vagyunk egyedül a világban.