Júl
„Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.” Apcsel 28,30-31
Pál apostol munkássága során rengeteg olyan helyzetben hirdette a Krisztusról szóló örömhírt, amelyben különböző akadályok nehezítették szolgálatát. A kezdetek kezdetén nem bíztak benne, hiszen nem sokkal korábban még üldözte a keresztyéneket. Aztán volt, hogy fellázították ellene a tömeget, és mindenfélét hazudtak róla. Előfordult a másik véglet is, amikor egyenesen istennek kiáltották ki a gyógyítások és a csodatételek miatt. Volt, hogy gyenge volt, beteg, tüske adatott a testébe, és ezért volt megpróbáló a szolgálat. Utolsó megörökített útján is különböző akadályok kerültek elé.
Most azonban, amikor végre megérkezett Rómába, az akadályok eltűnni látszanak az útjából. Először magához hívatta a zsidókat, elmondta nekik a rá bízott tanítást, és sokan hittek szavának. A folytatásból azonban az is kiderül, hogy további két évig zavartalanul folytathatta küldetését. Sokan jártak hozzá, és hallgatták tanítását. Milyen felemelő élmény lehetett számára, hogy a korábbi megpróbáltatások után végre mindenféle akadályoztatás nélkül szólhatta az Igét.
A Jézusról szóló bizonyságtétel ma is sokféle akadályba ütközhet. Vannak bántó, megalázó kritikák, jöhetnek fizikai, testi korlátok, betegségek. Előfordul, hogy gyűlölettel válaszolnak a hívó szóra, és az is megesik, hogy túlságosan is körülrajongják Krisztus szolgáit. De Isten kegyelméből újra és újra megélhetünk olyan időszakokat, amelyekben akadályok nélkül beszélhetünk Urunkról.
Adjunk hálát azért, hogy nyitva lehetnek a templomok, vallásszabadság van, szólhat az Ige, és örüljünk minden nap, amikor Mennyei Atyánk a mi egyszerű szavainkat is fel tudja használni arra, hogy terjedjen az evangélium. „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd: a Szabadító elközelgetett.”